Velence

Beköszöntött a reggel, kezdetét vette az együtt töltött utolsó nap.

Összecuccolás után lementünk megreggelizni. Ismét  csodás volt!:) Kicsekkolás után végigzörögtem a kis kerekes szörnyeteggel Riminin, majd felpréseltük magunkat a vonatra. Ezt persze értsétek szó szerint:

Sok jó ember kis helyen is... :)

Írnám, hogy némi zakatolás után megérkeztünk Velencében, de itt nem zakatolnak a vonatok. Elég idegesítő dolog... Szóval Velencét kb 1 órára értük el. Szupergyors ebéd után elloholtunk a Piazza San Marco-ra, mert "azt a Gabinak is látnia kell!". Na igen, én voltam a gyenge láncszem, mert nekem el kellett jönnöm a 6 órai vonattal, hogy ne reggelre érjek haza.:( Szóval megnéztük, szép volt, bár rengetegen voltak ott. Sajnos a memóriakártyám megtelt mire Velencébe értünk, úgyhogy nem sikerült túl sok mindent megörökítenem Velencéből. Nekem nagyon tetszettek a kis lagúnák, a sok-sok lépcső, a kirakatok, a szűk utcák, úgyhogy szándékomban áll egy kisebb Velence-Padova-Verona(-Vicenza) utazást csinálni még a maradék időmben.:) Drukkoljatok, hogy az elszántságom kitartson, mert még mindig nem szeretek egyedül utazni.

És hogy miért is fogott meg Velence? Többek között ezek miatt:

Csendes nézelődés után lassan irányba álltunk. Azt hiszem, én ekkor már pityeregtem, de azért igyekeztem tartani magam. Nagy nehézségek árán megvettem a vonatjegyemet és Anyáék felültettek a vonatra. Szörnyű volt ismét egyedül ott ücsörögni. Persze a Nikiék csinálták nekem a pantomimet, a Laci meg térképbe temetkezve tervezte meg a következő kört. Lassan elindult a vonatom, még integettünk egymásnak egy picit, aztán eltűntek Anyáék a szemem elől. Ekkor a mellettem ülő lány a következő kérdést tette fel nekem: "Zsebkendőt keresel?". Magyar lány, aki 3 hete érkezett olasz honba Erasmus keretében. Kicsi a világ ugyebár.

Ezzel véget ért a hosszú mese. Nem olyan hosszú és fordulatos mint Tolkien bácsié, de nekem a legdrágább az elmúlt 7 hónapban.