Nos eljött ama boldog fordulópont, amikor is kijelenthetem, hogy már kevesebb időt fogok itt tölteni, mint amennyit eddig itt voltam. Nem, nem olyan borzalmas itt, de hiányoztok már na!:)
Első és legfőbb tartozásomat törlesztem. Mivel a picasa webalbumom elkezdett rinyálni, hogy megtelt, kénytelen voltam új tárhelyet keresni (ez az egyik oka az elmaradt bejegyzéseknek). Megtaláltam a legmegfelelőbbnek tűnő helyet, élvezkedjetek és irigykedjetek.:) A képeimet itt tudjátok megnézni.
Aztán, mint páran tudjátok, meglátogatott családom nagyobbik fele.:) Volt nagy kalandozás össze-vissza minden felé Toszkána határain belül és kívül. A képeket, szintén a fenti linket követve nézhetitek meg.:) Öröm volt otthoni hús-vért fogni, mert már igencsak elszoktam az ilyesmitől.:) Végre eszegethettem igazi hazai szendvicset és 4,5 hónap után végre megölelgettek!:) (Oké, a táborban a 8 évesek is megölelgettek, de az nem olyan!)
A másik ok, hogy mostanában miért nincsenek új bejegyzések. Mint említettem elkezdődtek a táboroztatások. Nekem evidens, de talán nektek nem, hogy ezeken a helyeken nemhogy internet kapcsolat nincs, gyakran még meleg víz sem. Szóval amikor hazaérek egy hét után zsongó fejjel, büdösen, koszosan, akkor jól esik egy kis nyugi. Nos a blog írás ilyenkor eléggé megterhelő agyi tevékenység, pláne ha még fotók is tartoznak az élményekhez, amiket feltölteni órákba kerül... Azért két ki- és bepakolás között igyekszem néha ideböfögni valamit (mint látjátok).:)
Ha már a táboroztatásnál tartunk, hétfőn indulok a 2 hetes "international workcamp" elnevezésű dologra. Ennek a lényege az, hogy valami kis faluba felköltözünk néhány külföldivel (a mi esetünkben 10-zel), minden délelőtt melózunk valamit az adott településen (amolyan karbantartó munkák: gyomlálás, patakmeder tisztogatás stb), és amúgy meg élünk, mint hal a vízben. Nem hangzik rosszul, ugye?:) Minden esetre vannak félelmeink, mert a legapróbb információ morzsákat sem könnyű kihúzni az olaszokból. A válasz általában annyi, hogy "Don't worry!". Amikor elkezdem magyarázni, hogy nem aggódom csak mégis jó lenne tudni, meg kíváncsi vagyok meg egyebek, akkor jön a mosoly, és a jól ismert mondat "Don't worry!". Talán nővérkémnek ismerős lehet a szitu.:) Szóval ismét lelépek és kipihenem magam, legalábbis igyekszem, és viszek egy csomó könyvet meg miegymást és tök jól fogjuk magunkat érezni!:)
Remélem a hosszú szünet ellenére megelégszetek ennyivel.:) Puszi, mindenkinek! Legyetek jók és élvezzétek a napsütést!:)