Rohannak a napok

Elkezdődött a nyár, ezzel együtt a táboroztatás időszaka is.

Azt hiszem szerencsés vagyok, mert én már túl vagyok a rám "kiszabott" gyermek táboron, ahol is 21 gyerkőccel és 2 oktatóval dolgozhattam együtt. Igazán nem lehet egyetlen panaszkodó szavam sem, mert a gyerekek tüneményesek voltak, az oktatókról pedig tudtam, hogy nem rossz arcok.:) Ennek ellenére természetesen rendesen elfáradtam a tábor végére, jutalomként pedig maradhattunk még egy napot, hogy a következő tábor nyitó-ebédjének elkészítésében és levezénylésében segítsünk a szervezőknek. Terítettek meg már 80 embernek? Azt hiszem 2-3 óra alatt sikerült megoldani, mert természetesen felmerültek olyan problémák, hogy "van még villa?", "hol a többi boros kancsó?", "hova fognak ülni a többiek?" stb, stb. Minden esetre szerencsésen megoldottunk mindent és miután kedves vendégeink belaktak, kezdődhetett a romeltakarítás, ami nem kisebb feladat mint az előkészületek. Sőt...

A táborról. Eme kis tábor 7-11 éveseknek szerveződött és az energia megjelenési formáit hivatott bemutatni annak felhasználási módjaival együtt. Nyilván olasz nyelven ment a tábor, de azt hiszem, gyerekként nagyon élveztem volna.:) Fent voltunk a hegyekben, a semmi közepén, szóval jó volt na. A hét közepén (vagy valamikor), pedig olasz társaságban izgulhattuk végig az olasz-német meccset. No nem vagyok egy nagy foci-őrült, mint tudjátok, de nem volt rossz élmény.

Így három nap elteltével már egészen kipihen vagyok, úgyhogy ebéd után battyogok is vissza a hegyekbe 8-ig, szóval addig ne várjatok új infokat.:)

Hanyatt fekve.

Hegyeket akarok látni!

Itt laktunk.

Egy szerencsés pillanat.

Kukac-Károly.:)