Érdekességek

A mai bejegyzést az itt tapasztalt furcsaságoknak szentelem.

Arról már írtam nektek, hogy az autósok előszeretettel parkolnak (nem, nem csak megállnak, ott is parkolnak!) a zebrán. Talán azt is említettem, hogy az itt közlekedő buszról nagyjából képtelenség leszálni, hiába rikácsolom kétségbeesetten az "Elnézést, szabad?" olasz megfelelőjét, a kedves utazóközönség füle botját sem mozdítja. 

Másik érdekesség a bérletekkel kapcsolatban. Szépen megveszed a 3 hónapra érvényes autóbusz bérletet, ami névre szóló és a három hónap neve is szépen rá van nyomtatva, de ez nem elég. Amikor először használod, érvényesíttetned kell. Node minek? Valaki tud erre magyarázatot adni?

Az is meglepett, amikor dög fáradtan buszoztam haza a lovardából, majd a buszvezető egy piros lámpánál kiugrott a vezető fülkéből, leszállt a buszról, beszaladt egy butikba (gondolom valami suszter bolt vagy valami hasonló), majd mint aki jól végezte dolgát, visszaszállt a buszra, becsukta a vezetőfülkét és vígan mentünk tovább. Ma ennek a továbbfejlesztett verzióját sikerült megtapasztalnom. Egy megállóban a vezető összeszedte a motyóját, leszállt és egy másik vezető szállt fel helyette. Elég furcsán oldják meg a szolgálat átadását, nem?:)

A másik "kedvencem" a posta. Nos, aki úgy gondolja, hogy az otthoni posta lassú, annak eszébe ne jusson Olaszországban postára menni. Feladni egy levelet cirka 20-30 perc. Fogalmam sincs, hogy mit tötyörögnek ennyit, de ez az átlag várakozás, holott külön ablakot üzemeltetnek itt is a különböző dolgoknak. Egyszerűen nem is értem. Persze, a munkatársak nagyon kedvesek, és ha tudsz olaszul, még szívesen el is cseverésznek veled, de engem eléggé megvisel ez a procedúra. Mondhatnátok, hogy vegyek külön bélyeget, akkor csak be kell dobni egy postaládába és kész. Na igen, de itt más a "standard" levél fogalma mint otthon, így sosem tudom biztosra, hogy a feladni készülő levél standard-e vagy sem. Hogy pontosan mi is, azt nem tudom, de jobb szeretek biztosra menni. Ha már egyszer felkutattam egy cuki képeslapot, megírtam, megcímeztem, akkor örülnék neki, ha a címzetthez el is jutna. Persze ebben így sem lehetek biztos, de legalább a bélyegen nem bukhatok el.:)

Hétvégén megint voltam a hegyekben. Ezúttal egy 18 főből álló iskolás csoportot "vendégeltünk" meg 3 tanárnővel. Meglepő, de a gyerekek nagyon jó fejek voltak, mindig mindet megköszöntek (min. kétszer) és elsőre felfogták, hogy nem beszélek jól olaszul, ezért lassan beszéljenek hozzám. A tanárnők tüneményesek voltak, a 3. nap végén tökre megölelgettek és sok szerencsét kívántak a továbbiakhoz. A 2 "munkatársam" is nagyon jó fej volt, úgyhogy összességében jól éreztem magam, bár igen fárasztó móka 20-40 emberre főzni, takarítani, megteríteni és mosogatni. Azért annyi időm akadt, hogy készítsek egy-két képet nektek.:)

Rifugio

A szállás.

A lovardában is beindult a napközis tábor. Minden délelőtt odamegy valaki és nagyjából nem csinál semmit. Ma én voltam eme szerencsés. Szeretek ott lenni, de élvezetesebb a munka, ha tényleg tudok segíteni valamit. Szerencsére ma vittem az olasz könyvemet, úgyhogy nem volt olyan hasztalan a dolog.:)

Anyunak a pici póni, megint.:)

Egy másik pici paci. 2 éves.:)

Briciola és Brio

Ördög és Farao. Kis hazánk szülöttei. ^^

Nyilván megkoptak már az emlékeim, de otthon is ilyen gyönyörű kék az ég?

Nyár.

A hangulat itthon mostanság egészen kellemes. A lengyel fiú hazaköltözött. Én határozottan nyugodtabb vagyok azóta, de szerintem a többiek is. Nem megy egész nap az, hogy milyen szar a projekt, milyen hülye a koordinátor stb, stb.:) Ide megérkezett a nyár, remélem otthon is szép az idő. Legyetek jók és szeressétek egymást!:)

Smaci!