Változnak az évszakok...

Nos igen, most már tényleg nyár van.:) Az új évszak változást is hozott életünk egyhangúságába (oké, nem is egyhangú annyira).:)

A 6 főre kiírt projektünk immár 4 fősre apadt. A szervezet nem bírta tovább és ultimátumot kínált a lengyel srácnak: vagy drasztikusan változtat a magatartásán, vagy hazamegy. A srác az utóbbit választotta, teljesen logikus módon, ugyanis a projekt egyetlen részét sem komálta. Tanulság: Soha ne válassz olyan projektet ami nem tetszik, de klassz helyen van! Nem hiszem, hogy az ember tud motivált lenni ilyen esetben, ennek hiányában pedig folyton a hibák és a hiányosságok lebegnek a szeme előtt, ennek pedig semmi értelme. Szóval szombattól csak négyen lakunk szerény hajlékunkban. Nekem ez némi megkönnyebbülést jelent, mert elég rosszul viseltem, hogy non-stop megy a hiszti, hogy milyen szar a projekt és milyen idióta a koordinátor. Nem szeretem ezt a hozzáállást, de úgyis tudjátok.:)

Tegnap volt egy beszélgetésem a mentorral is a francia fiúról, mert már nem csak itthon hagyja figyelmen kívül a szabályokat és az általános higiéniás normákat, hanem a munkahelyen is. A lovardában már teljesen ki vannak tőle borulva a lányok, ami nem kis teljesítmény, mivel sérült gyerekekkel foglalkoznak, így meglehetősen türelmes egyének. Nos, 3 hónap elég volt nekik is. A mentorunk az olyan vicces tanácsokon kívül, mint "tárd ki a szíved felé" és társai, azért adott egy jó tippet. Nem fűzök hozzá sok reményt, de majd megpróbáljuk. A legnagyobb probléma ezzel a sráccal is a motiváltság hiánya. Egyszerűen hidegen hagyja, hogy ha csupa paprikás olaj marad az általa elmosott edény. Jó az úgy, nem? Borzalom...

A német lánnyal pedig egy elég csúnya 2 perces vita után tisztáztuk a dolgokat és jelen pillanatban egészen jól el tudunk beszélgetni. Szóval ez jó hír, azóta mindketten jobban érezzük magunkat. Néha kell valami ami kirobbantja az emberből a hónapok apróságait. Alapvető probléma volt kettőnk közt az, hogy ami nálam iszonyú nagy sértésnek számít (pl. nem köszön), az őt tök nem zavarja és fordítva. Milyen jó is lett volna, ha időben mehetünk érkezés utáni képzésre.

Na igen, ez a másik. Az érkezés utáni képzésünk időpontja: szept.18-25. Bizony, 7,5 hónappal az érkezés után. Bizonyára hasznos lesz.:) Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy lesz egy júliusban is, de akkor táboroztatunk és a Legambiente hiába kérte a Nemzeti Irodát, hogy ugyan már legyenek szívesek minket még nyár előtt elküldeni érkezés utáni képzésre, semmi foganatja nem volt. Ez azért fura, mert egykori vendégeink szintén márciusban érkeztek és ők már április végén/május elején eljutottak a képzésre, azzal a lakótársunkkal aki januárban érkezett. Ezt magyarázza el valaki nekem.:)

A napjaim elég mozgalmasan telnek, mivel nem akarom elpocsékolni ezt az időszakot lebzselésre, mivel azt hiszem még egyszer az életben nem lesz ennyi szabadidőm. Emiatt (és mivel a heti egy edzés annyit ér nekem min halottnak a csók) elkezdtem tornázni (lehet röhögni, de egyszerűen muszáj mozognom!), majdnem minden nap olaszozok (ez az amit nem lehet túlzásba vinni), összeraktam egy MAGUS karaktert és talán majd játszok is vele, olvasgatok, rajzolok, főzök és olykor beszélgetek a lakótársaimmal is (ami fejleszti az angolomat!).:)

És hogy ne maradjatok kép nélkül ma sem: képek az Energia Fesztiválról és legújabb konyhai ténykedéseimről. Remélem megkülönböztethetőek.:)

Cirip Úr, aki napelemmel működik.:)

A csapat (két római kollégával kiegészülve)!:)

Aszalt szilvás sütike.:)

A színe nem az igazi, de úgyis a galuska a lényeg!:)

Brokkolis rizottó barna rizsből, mert nekem ízlik!:)

Jók legyetek, szép hétvégét!:) Puszi

 Ui.: Amúgy ha kommenteltek, akkor nagyobb a késztetés az új bejegyzés írásra is.;)