80 nap alatt...

Bizony, nemrég volt a 80. napja annak, hogy itt vagyok. Egyszerűen nem is értem, hogy hogy lehet máris (mindjárt) nyár. Úgy érzem hogy csak 1-2 hét telt el azóta, hogy otthon a cuccaimat próbáltam betuszkolni a hatalmas bőröndökbe. Önmagában nem lenne furcsa, hogy így repül az idő, de mint olvashattátok, koránt sem olyan kellemes az itthoni légkör, mint lehetne...

Node. Be kell mutatnom nektek valakit.:) Eccola:

Ő bizony egy 2 napos póni bébi.:) Neve még nincsen, de minden rendben van vele és a mamájával és ő bizony kislány.:) Olyan kis ügyetlen, de nagyon kíváncsi.:)

Anya ma is jót főzött.:)

Szóval, amint látjátok a lovardában is zajlik az élet. Tegnap szám szerint 40 gyerkőc látogatott meg minket, jövőhéten 100 lesz. Drukkoljatok, hogy minden rendben menjen. És jelentem, dolgozhattam Zeus-szal (aki egy póni). Nagyon vicces jószág. Nem tudom, hogy hányan láttatok már közelről póni-szájat, de igen mozgékony része ez az állatnak. Nos, drága Zeus-om unaloműzésként folyamatosan "játszott" vele. Olyan mozdulatokat végzett, mintha épp enne. Ez mókás meg minden, de azért picit meglepődtem, amikor azt vettem észre, hogy a kezem a szájában van. Nem harapott meg semmi, ezért nem is volt feltűnő, de azért mégis, kérem, munka közben nem eszünk!:)

Más örömteli hírem nem nagyon van, kevésbé örmötelit meg nem akarok írni. Jajj, de majdnem elfelejtettem egy remek hírt megosztani veletek! Első vendégem érkezése június 15-re tehető, szóval örüljetek velem!:) És ha valaki kedvet kapna egy olaszországi kiruccanáshoz, csak szóljon.:)

További képek a lovardáról picasan.:) Szép napot Drágaságok!:)

Vendégsereg

Az egész história a lovardával kezdődik.

Csütörtökön este kaptunk egy e-mailt, hogy pénteken nem lesz hippoterápia, úgyhogy 4-re kell csak odamennünk. Annyi baj legyen, gondoltuk. Szóval odautazgattunk 4-re és nagy készülődés kellős közepén találtuk magunkat. Úgy esett az eset, hogy én lettem ama szerencsés önkéntes (és Eveliina), akik a hippoterápiás gyerekek bemutatójának napján a lovardában dolgozhattak. Szóval gyönyörűen lepucoltunk 5 darab lovat (Brio-t, Brichiola-t, Nico-t, Zeus-t és Miriam-ot). Keményebb munka volt ez annál mint amilyennek így elsőre hallatszik. Nagyon alaposan össze tudják kenni magukat a drágák.:) Lassan a gyerkőcök is elkezdtek szállingózni és amikor már mind együtt voltunk, kezdődhetett a móka. Voltak szülők, nagyszülők, kis- és nagy testvérek és miegymás. Ezúttal a nagy pályát használtuk, telerakva akadállyal és mindennel. A porontyok nagyon élvezték a dolgot, a dolgozók pedig még kis emlékéremmel is készültek a nagy eseményre. Igazán remekül sikerült a bemutató! Ezt követően egy kisebb vacsora vette kezdetét pizzával és pasta-val.:) Nos, én eddig azt hittem, hogy nem szeretem a vékony-tésztás, eredeti olasz pizzát... tévedtem. Az igazi olasz pizza vékony tésztával is jó! Ám ez nem az a mirelit pizza kategória. Ez valami mesés. És a paradicsomszósz... hmmm... Szóval eszegettünk, iszogattunk és csacsogtunk mindenkivel akivel lehetett.

Nico, Brio, Zeus és a maneggio-stáb :)

Nico, Brio, Miriam és Zeus

A vacsin nem fotóztam, helyette jól éreztem magam.:) Kellemesen elfáradva, de annál boldogabban hagytuk el a lovardát. Itthon aztán jött a "fekete leves". Hazaérve iszonyú hangzavar fogadott minket. Megérkeztek a vendégeink. Hogy lesznek, azt tudtam, de gondoltam, majd azért megkérdezi a lakótársam, hogy oké-e a dolog nekem, vagy legalább megmondja, hogy mikor érkeznek. Nem csináltam belőle nagy ügyet, lezuhanyoztam és bezárkóztam a szobámba holtfáradtan. Aztán másnap reggel összebarátkoztam a vendégeinkkel is. Az érkezés utáni tréningen találkozott velük a lengyel fiú és meginvitálta őket. Volt egy román fiú, egy portugál lány, egy spanyol lány és egy brazil fiú. Szóval 9-en nyomorogtunk egy fürdőszobán. Mókás volt.:) Amúgy nem zavartak sok vizet. Egész nap Firenzében mászkáltak, este pedig elmentünk közösen a már általatok is ismert Ozne-ba. Remek beszélgetésem volt a portugál lányzóval és a román fiúval is. Aztán beszélgettem a brazil fiúval is, ami kicsit nehezebben ment, mert ő nem beszél angolul én meg ugyebár olaszul nem nagyon. Minden esetre sikerült zöld ágra vergődnünk.:) Az este oly annyira jól sikerült, hogy fél négy felé feküdtem le. És itt teszem közzé: semmit nem éreztünk a földrengésből. Nyilván köszönhető ez annak, hogy éppen akkor mentünk aludni (legalábbis én), és (természetesen) alkohol is volt bennünk.:) Szóval jól vagyunk, mindannyian, ne aggódjatok!:)

Túl vagyunk az önkéntességi fesztiválon is vagy mi a szösz a magyar megfelelője. Én délután ücsörögtem a standunknál, beszélgettem olaszul (megint), úgyhogy remélem lesz valami érezhető fejlődés megint az olasz tudásomban.:)

Amúgy minden a megszokott: kertnyitogatás, lovacskázás, tandem és játék a kertekben. És lassan-lassan érkeznek az első látogatóim is, ugye?:)

Jók legyetek, puszi!

Ez is megtörtént

De hogy mi is?:)

A csodálatos meetingünk remek volt! De komolyan. Ott volt a "főnökünk" és a Legambiente igazgatója is. A lengyel srác külön is kapott valami ejnye-bejnyét, mert vele külön is elbeszélgettek. Aztán tisztázták, hogy mi önkéntesek vagyunk itt, ez tény és való, de azért jöttünk, hogy a szervezetnek segítsünk, nem azért, hogy segget vakargassunk és körbeutazzuk Olaszországot. Öröm volt hallgatni. Különösen az a rész tetszett, amikor kifakadt az igazgató, hogy a német lány miért folyamatosan a szabadnapokról kérdez, amikor szerinte a projekt miatt vagyunk itt és amúgy is. Majd ezek után a német lányzó ártatlan arccal megkérdezte, hogy "mégis ki a frász vagy te", majd közölte a hölgy, hogy ő bizony az igazgató.:) Olyat kacagtam magamban, hogy csak úgy visszhangzott. Szóval túl vagyunk eme remek csevegésen és senkit nem küldenek haza.

A másik megtörténés. Szóval csütörtökön beköltözött az agyamba, hogy mostmár tényleg meg kéne venni a kis topánkámat amit Firenzében kinéztem magamnak, úgyhogy pénteken ezzel a lendülettel be is mentem a "városba".:) Nem részletezném a történéseket, természetesen eltévedtem, de végülis sikeresen megszereztem azt, amiért mentem. És most mindenki "füle hallatára": Apu, Zita, köszönöm ezt a csodálatos szülinapi ajándékot! Mindig ilyenre vágytam, nem is értem, honnan tudtátok, hogy ilyet szeretnék!:) Köszönöm szépen mindkettőtöknek!:)

 Természetesen megint vittem a masinámat, hogy tudjam nektek mutogatni, hogy miket láttam. Egy kis ízelítő:

Egy beteljesült álom. ^^

Folyton csicsereg.:)

További képek Picasa-n.

Másik bejelenteni valóm: megszereztem az A1 szintet olaszból!:) Hűha, mi?:) Nos, igen. Most új csoportba kerültünk, új tanár, új csoporttársak. Azt hinné az ember, hogy nem lehet rosszabb, az előző kurzusnál. Nos, de, lehet. Ez még lassabb... Mindeközben meg megy a piszkálás a Legambiente részéről, hogy miért nem beszélünk még mindig olaszul. Mikor megemlítettük, hogy enyhén szólva színvonalon aluli a nyelvtanfolyam amire beirattak, közölték, hogy de otthon is tudunk tanulni. Ez így is van. Szoktam is élni ezzel a lehetőséggel, mert még otthon felszerelkeztem egy remek olasz tankönyvvel (Zsófi, köszi a tipet!:)), de ez csak azt eredményezi, hogy amit itthon megtanultam, azt  nagy nehezen kiszenvedik magukból a tanáraink az órákon. Hihetetlen, hogy mennyire tötyörgés megy... Szóval ott ülök 3 órán keresztül, agybajt kapok a tempótól és azon kattogok, hogy épp most, akár aikidozhatnék is. Hurrá. Egyetlen pozitívum, hogy a tanár "bácsi" marha aranyos fickó. Nem tudom, hogy ez meddig tudja majd kompenzálni az ellenérzésemet a tempóval szemben. Következő órára lehet, hogy viszem a saját könyvemet és amíg megy a tötyörgés én haladok. Milyen ötlet?:)

Végül pedig bogártalanításom fejleményei. Egy képpel kezdeném, csak érzékeltetés képpen, hogy hová is fajultak a dolgok.

Az ágyam.

Na igen. Kicsit bepöccentem, amikor lefekvés után felnézve, a fejtámlán masíroztak a drágák. Szóval kitakarítottam az ágyamat, leragasztottam minden rést amit lelehetett és 90%-os alkohollal körbelocsoltam a szegélyléc mentén a szobámat. Nem kergetek hiú ábrándokat, hogy ezzel vége. Minden nap ellenőrzöm a kedvenc helyeiket és ölök, ha kell. Minden esetre az elmúlt két napban nem észleltem új piros foltocskát magamon. Gondolom most be vannak szarva és próbálják túlélni kaja nélkül vagy nem tudom. Drukkoljatok minden esetre.:)

És voltam "kirándulni" is. Két iskolás csoportnak volt külsős biológia órája vagy mi. Vízi állatkákat tanulmányoztak meg zuzmókat. Vicces volt, hogy a párbeszédekből nem nagyon értettem sokat (természetesen olaszul voltak), de amikor Serena a folyók szennyezéséről tartott egy rövid előadást azt nagyjából nyomon tudtam követni, mert "szakma". Próbálgattam olaszul beszélgetni, mert mondták még a fentebb említett meetingen, hogy szeretnék, ha legalább próbálkoznánk. Ám legyen. Szóval jól telt az a nap is.:)

Nem tudom, hogy ez mi, de tetszik.

Nos, remélem elégedettek vagytok a mai terméssel. Legyen szép napotok/ hetetek! Puszi mindenkinek!:)

Fordulópont?

Tudom, eltűntem. Meg is jegyeztétek nekem. Nos, itt vagyok.

Nem sok minden változott az elmúlt héten. Voltam a hegyekben lévő szálláson egyedüli EVS önkéntesként és minden félelmem ellenére velem nem ordított a "főnökünk". Sőt, egészen kedves volt!:) A szállásról annyit, hogy valóban a semmi közepén van, napkollektoros és kazános melegvíz előállító rendszerrel, szóval ne egy ötcsillagos szállodát képzeljetek el.:) Amúgy hangulatos kis kunyhó, csak balga módon nem vittem kellő mennyiségű ruhát, így enyhén szétfagytam éjszaka (4 pléd alatt). Minden esetre, azt hiszem, hogy nem fogom utálni. A vendégeink; egy csoportnyi pszichiátriai gondozás alatt álló emberke, meglehetősen aranyosak voltak. Kicsit féltem ettől a részétől a projektnek, úgy értem a sérültekkel való foglalkozástól, de szerintem egészen jól boldogulok. 

Szombat délután.

Vasárnap reggel.

Itt is igazi áprilisi változékony idő van, mint látjátok.:) Vasárnap, amikor a zuhogó esőben a gigászi méretű terepjáróval vánszorogtunk le a hegyekből (ezek igazi hegyek, nem ám olyan otthoniak!), egy rakás biciklistával találkoztunk. Némi elégtételt éreztem, mert az ó bringáikon sincs sárhányó, és olyan kis sártenger volt a hátukon, hogy öröm volt nézni. Minden esetre azt hiszem ők már a "nem normális" kategória voltak.:) Amúgy mulatságos volt.:)

És most a fordulópontról pár szót. Ma kaptuk az SMS-t a főnöktől, hogy holnap találkozunk az irodában és újra átbeszéljük a projektet. Mint megtudtam pár perce, ott lesz majd' az egész Legambiente stáb. Kicsit bepöccent ránk a főnök. Igazából meg is értem. Írtam már a három kertről. Világosan megmondták, hogy akkor is oda kell menni és elkiabálni kétszer "A kertet zárjuk" mondatot, ha mindenki tudja, hogy nem tudjuk bezárni őket. A Legambiente szerződésben áll az önkormányzattal, hogy ezt megcsináljuk, pénzt kap ezért. Az, hogy az önkormányzat a leggagyibb lakatot veszi és 2 nap alatt feltörik a kínaiak, az már viszont nem a Legambiente problémája, hanem az önkormányzaté. Nekünk csak oda kell menni. Ennyi, nem nagy cucc. Nos, kedves lakótársaim igen érdekesen értelmezik az önkéntesség fogalmát. Azt már megszoktuk, hogy csigazabáló barátunk nagy ívben tesz rá, hogy mit kéne (és hogyan) csinálni, de mint kiderült, német kolleginája is egészen rugalmasan kezeli a dolgot, mivel ha esik az eső, akkor csak a másik két kerttel foglalkozik. Ennyit a német precizitásról...  Lengyel barátunk aktívan dolgozik itthon azon, hogy mindenkit a főnök és a projekt ellen hangoljon, egész nagy sikerrel. Ő (saját elmondása szerint is) azért van itt, mert Toscana igen szép környék, és könnyű innen utazgatni, amúgy inkább a művészettörténet érdekli, mintsem a "mocskos" faültetés és egyebek. Komolyan mondom, elképesztő. Talán elmond valamit a munkához való hozzáállásról, hogy az 5 önkéntesből 3-nak (ebből kettő 28 éves!) soha nem volt normális* munkája...(*Normális: nem anyuci cége, nem önkénteskedés valamelyik másik programban.) Nem is értem, hogy hogy nyúlhatott ennyire mellé a fogadó szervezetem. Bár lehet, hogy ez a "normális" EVS mentalitás, bár kötve hiszem, mivel a másik három általam ismert (jövendőbeli ill. ex-) EVS önkéntes eléggé komolyan veszi az ilyen fajta tevékenységet is... Ez csak egy kis ízelítő abból, ami itt folyik...

Végül, hogy valami mással búcsúzzak, ne ez a borzalom maradjon meg bennetek, íme:

Megcsináltam, igen.:)

Varrócérna. :]

Refugio.

Quercus rubra ^^

 Zárásul küldök nektek némi Italia-t! Ezt hallgattuk edzésre menet. Titeket mire emlékeztet?

Smaci! :)

Újra együtt

Jelentem, hazaért minden lakótársam és határozottan jobban érzem magam, hogy lehet kihez szólni. Azt hiszem igen nagy részben szerepet játszott a pesszimista hozzáállásomban az, hogy a francia sráccal nem nagyon beszélünk egymással. "Kissé" eltérnek a szokásaink és azt hiszem az értékrendünk is. De nem erről akarok most beszélni.:)

Mint már említettem, megérkezett a nyár, úgyhogy szombaton egy hirtelen ötlettől vezérelve csatlakoztam Kristinhez, aki kirándulni indult. Előző nap természetesen leégtem a lovacskázás közben, úgyhogy elég kellemetlen volt az oldaltáska, de túléltem.:) Ez nem amolyan erdei kirándulás volt, mivel eléggé hosszan be van építve a terep itt a környéken, de szép volt. Jó volt a szabadban lenni és rengeteg szép dolgot láttam!:) Én nem terveztem hosszú túrát, úgyhogy még az elején megbeszéltük, hogy én majd valahol visszafordulok. Nos ez a valahol akkor érkezett el, amikor egy fasorhoz értünk amiről tömegesen lógicsáltak le azok az amúgy nagyon cuki kis hernyók, amiket otthon is ismerünk. Nekem semmi bajom ezekkel a kis dögökkel, ha én döntöm el, hogy akkor most a tenyeremen mászkál vagy a kezemen, de hogy ezek belemásszanak a hajamba meg a nyakamba... neeee. Szóval bejelentettem, hogy ennyi, eddig jöttem, otthon találkozunk és hazabandukoltam (természetesen elég sok fénykép készült a visszaúton is).:)

Prato nem túl szép látképe.:)

Nem is tudom, hogy csináltam-e mást szombaton és a vasárnap is eléggé homályba vész, azt hiszem takarítottam meg olaszoztam. Ó, és voltam könyvtárban!:) Imádom, hogy vasárnap is nyitva van. Szóval most kivettem egy mesekönyvet olaszul, Japán mesék címmel. Gyönyörű könyv és hatalmas! Tele szép színes képekkel, bár a szöveget természetesen még nem értem olaszul, úgyhogy marad a szótárazás... -.- És kivettem egy fantasy könyvet is angolul. Majd kiderül. Láttam az Eragon-t, eredetileg azt akartam elolvasni, de olaszul van... :S Elég érdekes a katalogizálás, mert az "amerikai irodalom angol nyelven" részben simán találsz olasz könyveket... Ez van. Amúgy elég sok könyv van, pl. Ken Follett és Stephen King... Lehet hogy rájuk fanyalodok. Vagy pillanatok alatt megtanulok olaszul, mert van külön fantasy részleg!:)

Nagyjából a hétfő is eseménytelenül telt. Megvolt a második találkozónk a mentorunkkal... olaszul. Köszi.:) Amúgy aranyos a csaj és tökre szeretné ha megtanulnánk olaszul ami jó, de mivel beszél franciául, négyünkből csak hármunknak kellett olaszul elmondani a dolgait. Persze a francia gyereket is megkérte rá, de neki túlságosan nehéz az olasz nyelv. Enyhén szólva vicces.:D Nyilván a finnhez, a némethez vagy a magyarhoz közelebb áll az olasz mint a franciához. No vomment... Aztán mivel esett az eső, elmaradt a játszás a parkban, szóval hazajöhettünk. Este aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve Eveliinaval elmentünk a közeli pubba megünnepelni mindent, amit meg akartunk (az én szülinapomat, az ő szülinapját, az első hónapfordulónkat és a másodikat is). Elég jól sikerült az ünneplés, úgyhogy a május elsejénk eléggé nyugalmasan telt. Én megnéztem a Harry Potter és a Titkok Kamráját olaszul (megint) és dél körül már egészen életképes voltam.:) Délután sétáltam egy kicsit az esőben, aztán dög fáradtan lefeküdtem aludni kb. este 10-kor.

Ma megyünk Eveliinaval és a mentorunkkal Comeana-ba egy EVS meetingre. Elvileg az élményeinkről fogunk mesélni, remélem ezúttal nem olaszul, mert még a múltidőt sem tanultuk, úgyhogy elég nehézkes lenne.:)

Legyetek jók Babókák! Puszi!