Ez is megtörtént

De hogy mi is?:)

A csodálatos meetingünk remek volt! De komolyan. Ott volt a "főnökünk" és a Legambiente igazgatója is. A lengyel srác külön is kapott valami ejnye-bejnyét, mert vele külön is elbeszélgettek. Aztán tisztázták, hogy mi önkéntesek vagyunk itt, ez tény és való, de azért jöttünk, hogy a szervezetnek segítsünk, nem azért, hogy segget vakargassunk és körbeutazzuk Olaszországot. Öröm volt hallgatni. Különösen az a rész tetszett, amikor kifakadt az igazgató, hogy a német lány miért folyamatosan a szabadnapokról kérdez, amikor szerinte a projekt miatt vagyunk itt és amúgy is. Majd ezek után a német lányzó ártatlan arccal megkérdezte, hogy "mégis ki a frász vagy te", majd közölte a hölgy, hogy ő bizony az igazgató.:) Olyat kacagtam magamban, hogy csak úgy visszhangzott. Szóval túl vagyunk eme remek csevegésen és senkit nem küldenek haza.

A másik megtörténés. Szóval csütörtökön beköltözött az agyamba, hogy mostmár tényleg meg kéne venni a kis topánkámat amit Firenzében kinéztem magamnak, úgyhogy pénteken ezzel a lendülettel be is mentem a "városba".:) Nem részletezném a történéseket, természetesen eltévedtem, de végülis sikeresen megszereztem azt, amiért mentem. És most mindenki "füle hallatára": Apu, Zita, köszönöm ezt a csodálatos szülinapi ajándékot! Mindig ilyenre vágytam, nem is értem, honnan tudtátok, hogy ilyet szeretnék!:) Köszönöm szépen mindkettőtöknek!:)

 Természetesen megint vittem a masinámat, hogy tudjam nektek mutogatni, hogy miket láttam. Egy kis ízelítő:

Egy beteljesült álom. ^^

Folyton csicsereg.:)

További képek Picasa-n.

Másik bejelenteni valóm: megszereztem az A1 szintet olaszból!:) Hűha, mi?:) Nos, igen. Most új csoportba kerültünk, új tanár, új csoporttársak. Azt hinné az ember, hogy nem lehet rosszabb, az előző kurzusnál. Nos, de, lehet. Ez még lassabb... Mindeközben meg megy a piszkálás a Legambiente részéről, hogy miért nem beszélünk még mindig olaszul. Mikor megemlítettük, hogy enyhén szólva színvonalon aluli a nyelvtanfolyam amire beirattak, közölték, hogy de otthon is tudunk tanulni. Ez így is van. Szoktam is élni ezzel a lehetőséggel, mert még otthon felszerelkeztem egy remek olasz tankönyvvel (Zsófi, köszi a tipet!:)), de ez csak azt eredményezi, hogy amit itthon megtanultam, azt  nagy nehezen kiszenvedik magukból a tanáraink az órákon. Hihetetlen, hogy mennyire tötyörgés megy... Szóval ott ülök 3 órán keresztül, agybajt kapok a tempótól és azon kattogok, hogy épp most, akár aikidozhatnék is. Hurrá. Egyetlen pozitívum, hogy a tanár "bácsi" marha aranyos fickó. Nem tudom, hogy ez meddig tudja majd kompenzálni az ellenérzésemet a tempóval szemben. Következő órára lehet, hogy viszem a saját könyvemet és amíg megy a tötyörgés én haladok. Milyen ötlet?:)

Végül pedig bogártalanításom fejleményei. Egy képpel kezdeném, csak érzékeltetés képpen, hogy hová is fajultak a dolgok.

Az ágyam.

Na igen. Kicsit bepöccentem, amikor lefekvés után felnézve, a fejtámlán masíroztak a drágák. Szóval kitakarítottam az ágyamat, leragasztottam minden rést amit lelehetett és 90%-os alkohollal körbelocsoltam a szegélyléc mentén a szobámat. Nem kergetek hiú ábrándokat, hogy ezzel vége. Minden nap ellenőrzöm a kedvenc helyeiket és ölök, ha kell. Minden esetre az elmúlt két napban nem észleltem új piros foltocskát magamon. Gondolom most be vannak szarva és próbálják túlélni kaja nélkül vagy nem tudom. Drukkoljatok minden esetre.:)

És voltam "kirándulni" is. Két iskolás csoportnak volt külsős biológia órája vagy mi. Vízi állatkákat tanulmányoztak meg zuzmókat. Vicces volt, hogy a párbeszédekből nem nagyon értettem sokat (természetesen olaszul voltak), de amikor Serena a folyók szennyezéséről tartott egy rövid előadást azt nagyjából nyomon tudtam követni, mert "szakma". Próbálgattam olaszul beszélgetni, mert mondták még a fentebb említett meetingen, hogy szeretnék, ha legalább próbálkoznánk. Ám legyen. Szóval jól telt az a nap is.:)

Nem tudom, hogy ez mi, de tetszik.

Nos, remélem elégedettek vagytok a mai terméssel. Legyen szép napotok/ hetetek! Puszi mindenkinek!:)