Vendégsereg

Az egész história a lovardával kezdődik.

Csütörtökön este kaptunk egy e-mailt, hogy pénteken nem lesz hippoterápia, úgyhogy 4-re kell csak odamennünk. Annyi baj legyen, gondoltuk. Szóval odautazgattunk 4-re és nagy készülődés kellős közepén találtuk magunkat. Úgy esett az eset, hogy én lettem ama szerencsés önkéntes (és Eveliina), akik a hippoterápiás gyerekek bemutatójának napján a lovardában dolgozhattak. Szóval gyönyörűen lepucoltunk 5 darab lovat (Brio-t, Brichiola-t, Nico-t, Zeus-t és Miriam-ot). Keményebb munka volt ez annál mint amilyennek így elsőre hallatszik. Nagyon alaposan össze tudják kenni magukat a drágák.:) Lassan a gyerkőcök is elkezdtek szállingózni és amikor már mind együtt voltunk, kezdődhetett a móka. Voltak szülők, nagyszülők, kis- és nagy testvérek és miegymás. Ezúttal a nagy pályát használtuk, telerakva akadállyal és mindennel. A porontyok nagyon élvezték a dolgot, a dolgozók pedig még kis emlékéremmel is készültek a nagy eseményre. Igazán remekül sikerült a bemutató! Ezt követően egy kisebb vacsora vette kezdetét pizzával és pasta-val.:) Nos, én eddig azt hittem, hogy nem szeretem a vékony-tésztás, eredeti olasz pizzát... tévedtem. Az igazi olasz pizza vékony tésztával is jó! Ám ez nem az a mirelit pizza kategória. Ez valami mesés. És a paradicsomszósz... hmmm... Szóval eszegettünk, iszogattunk és csacsogtunk mindenkivel akivel lehetett.

Nico, Brio, Zeus és a maneggio-stáb :)

Nico, Brio, Miriam és Zeus

A vacsin nem fotóztam, helyette jól éreztem magam.:) Kellemesen elfáradva, de annál boldogabban hagytuk el a lovardát. Itthon aztán jött a "fekete leves". Hazaérve iszonyú hangzavar fogadott minket. Megérkeztek a vendégeink. Hogy lesznek, azt tudtam, de gondoltam, majd azért megkérdezi a lakótársam, hogy oké-e a dolog nekem, vagy legalább megmondja, hogy mikor érkeznek. Nem csináltam belőle nagy ügyet, lezuhanyoztam és bezárkóztam a szobámba holtfáradtan. Aztán másnap reggel összebarátkoztam a vendégeinkkel is. Az érkezés utáni tréningen találkozott velük a lengyel fiú és meginvitálta őket. Volt egy román fiú, egy portugál lány, egy spanyol lány és egy brazil fiú. Szóval 9-en nyomorogtunk egy fürdőszobán. Mókás volt.:) Amúgy nem zavartak sok vizet. Egész nap Firenzében mászkáltak, este pedig elmentünk közösen a már általatok is ismert Ozne-ba. Remek beszélgetésem volt a portugál lányzóval és a román fiúval is. Aztán beszélgettem a brazil fiúval is, ami kicsit nehezebben ment, mert ő nem beszél angolul én meg ugyebár olaszul nem nagyon. Minden esetre sikerült zöld ágra vergődnünk.:) Az este oly annyira jól sikerült, hogy fél négy felé feküdtem le. És itt teszem közzé: semmit nem éreztünk a földrengésből. Nyilván köszönhető ez annak, hogy éppen akkor mentünk aludni (legalábbis én), és (természetesen) alkohol is volt bennünk.:) Szóval jól vagyunk, mindannyian, ne aggódjatok!:)

Túl vagyunk az önkéntességi fesztiválon is vagy mi a szösz a magyar megfelelője. Én délután ücsörögtem a standunknál, beszélgettem olaszul (megint), úgyhogy remélem lesz valami érezhető fejlődés megint az olasz tudásomban.:)

Amúgy minden a megszokott: kertnyitogatás, lovacskázás, tandem és játék a kertekben. És lassan-lassan érkeznek az első látogatóim is, ugye?:)

Jók legyetek, puszi!