Nem csak duma

Az előző bejegyzésemben hetet-havat összehordtam Nektek arról, hogy mennyi mindent csinálok. Nos, már képi bizonyítékaim is vannak róla, avagy elkészült egy-két projektem!:) 

Már említettem, hogy elkezdtem horgolni tanulni. Nos, annyira jó mókának tűnik, hogy azt hiszem Pratoba költözik velem Anyu egyik horgoló tűje.:)  Az alábbi képen első remekművemet láthatjátok, ami amúgy a legyezőmnek nyújt új otthont. Kicsit tömény narancssárgára sikerült, de a két kicsi gyönggyel határozottan szerethetőnek érzem.:)

 Ezekkel a fülbevalókkal hónapokon át küzdöttem, mert csak egy fényképet találtam róla, azt nem hogy pontosan hogyan kéne megcsinálni. Kész szerencse, hogy van egy gyöngymániás nővérem, aki leírta a "receptet" hozzá.:) 

 És végül arról, hogy igen, tényleg utazok és mivel a fél családom pánikolni kezdett, hogy "még nem kezdett el bepakolni?!", úgy döntöttem, hogy úgy csinálok mint aki elkezdte, és végül ez elég lendületet adott ahhoz, hogy minden nap a kupac tetejére hajítsak még egy pár zoknit. Sajnos nem sokáig élvezhetem már ezt a fantasztikus, kaotikus felfordulást, mert már én is kezdem azt érezni, hogy itt az ideje a tematikus listaírásnak, a szekrények felforgatásának és a bőröndökbe gyömöszölésnek.... Hurrá.:)

Édes "semmit" tevés

A címet persze nem kell komolyan venni, bár igazán csodálatos érzés lassan 6 év után, hogy nem a tárgyfelvétel és a kreditek számolgatása töltötte ki a napjaimat az elmúlt egy hónapban. Nincs se előadás, se gyakorlat, se beadandó. Élvezem.:)

Pár szót arról, hogy mivel is vagyok elfoglalva; elkezdtem olaszul tanulni, ami sokkal élvezetesebbnek tűnő elfoglaltság, mint annak idején az iskolapadban a francia órákon gyötrődni. Elég sok hasonlóságot vélek felfedezni a két nyelv között, de míg a francia nyelv kiejtésétől égnek álló hajjal visítok, addig az olasz kifejezetten tetszik.:)

Aztán el kellett intézni pár hivatalos dolgot is a kiutazás előtt, úgy mint útlevél csináltatás (biztos ami biztos), nemzetközi EU TB kártya, egy kör az önkormányzatnál, voltam indulás előtti képzésen is (ahol hatalmas meglepetésemre egy évfolyamtársam is megjelent!:) Remélem jól érzi magát Horvátországban.), és biztosan kifelejtettem még ezt, azt...

A készülődésen kívül még olyan luxusnak számító dolgokra is marad időm, mint gyöngy fűzés, varrás, horgolás, süti sütögetés és társai. Idejét sem tudom, hogy mikor álltam neki utoljára teljes lelki békével bármelyiknek. (Jó-jó, horgolni tanulni még csak most kezdtem el.:)) Nos, néhányan bizonyára ismeritek a testvéremet, akinek mindig újabbnál újabb projektek készülnek a keze alatt. Az egy dolog, hogy talán akaratlanul is, de megfertőzte anyát és engem is az örökös mókolással, de még ajándékot is ígért annak fejében, ha kiteszem a következő felhívást. Kihagyhatatlan lehetőség, hogy még egy bónusz ajándékhoz jussak tőle, így egyszerűen nem volt más választásom, és jelentkeztem a Niki blogján a játékra.

A szabályok:

1. Bárki játszhat, akinek blogja van.
2. Az első 3 ember, aki kommentet hagy ennél a bejegyzésnél, hogy jelentkezik a játékra, kézzel készített ajándékot kap tőlem az elkövetkező egy évben (365 nap a határidő).
3. Akik kommentet hagynak, azok vállalják, hogy kiteszik ezt a felhívást a blogjukba és a fent írtak szerint ők is továbbviszik a játékot. Csak ebben az esetben kapják meg a meglepetést tőlem.

Tudom, hogy nem ezzel a céllal készül a blogom, de játszani jó, úgyhogy tessék, csak tessék!

Folytatás következik!:)

Miután kiörömködtem magam azon, hogy "hurrá utazhatok" és "hurrá leállamvizsgáztam" és amúgy is Karácsony, Szilveszter és sok-sok szabadidő, rá kellett jönnöm, hogy ennél azért kicsit több dolgom lesz még a kiutazás előtt. 

Első és legfontosabb küldetésem: találnom kellett egy aikido dojot Pratoban. Balga módon gondoltam, nem lesz itt gond, hát Budakeszi pici hely (lakossága:15.000 fő), mégis van itt is, akkor a világ rendje nyilván ez. Prato amúgy egy 180.000 lakosú "kisváros" (tehát kb. akkora mint Szeged) ennek ellenére a google kettő darab találatot dobott ki. Szerencsére az egyik egészen hasonló ahhoz, amit én tanulok, úgyhogy rögvest hatalmas boldogság töltött el, amikor is jött a fekete leves. Mivel nem tudtam, hogy pontosan hol fogok lakni, írtam a fogadó szervezetemnek, hogy szeretném folytatni az aikido elsajátítását és találtam is dojot és ugyan árulják már el, hogy el tudok-e majd odáig jutni az edzésekre vagy sem. Nagyon segítőkészek voltak és rögtön mellékeltek egy térképet, amin be is jelölték hogy milyen útvonalon tudok eljutni a dojoba. Néhány félreértés és miegymás után kiderült, hogy nem az odajutással lesznek gondjaim, hanem visszafelé, ugyanis kb. fél 10-ig van normális közlekedés a városban utána "éjszakai", így 2 óra alatt érnék haza. Egyelőre nem tudom a pontos haditervet,de miután felvettem az ottani dojo vezetőjével a kapcsolatot, azt írta, hogy ne aggódjak, van néhány tanítványa akik szintén a belvárosban laknak, valahogy ők is járnak, szóval nyilván megoldható a dolog. Úgy tudom amúgy, hogy kapunk biciklit is a fogadó szervezettől és a google earth szerint csak 10 km-re van a dojo, úgyhogy amikor már nem tévedek el nagyon és kicsit jobb lesz az idő, akár bringával is járhatok majd.:) Szóval jelentem a hetekig tartó letargiámnak vége!:)

Hát nem gyönyörű? *-*

A kezdetekről

Nos, eljött a nap, amikor elkezdem írni a blogomat. Sok minden kavarog a fejemben, nem is reméltem, hogy eljutok idáig.:)

Arra a perce, amikor eldöntöttem, hogy megpróbálom én is, már nem is nagyon emlékszem. Az első emlékem 2011 tavaszáról van, amikor egy hollandiai projektet olvasok és google-ben rákeresek a városra. Emlékszem, nagyon tetszett az egész és csak pár hónappal később, amikor újra átfutottam, tűnt fel, hogy gyakorlatilag semmi konkrétum nem volt benne... a lelkesedés ereje.:) Kisebb "Föld" körüli utazás után kötöttem ki végül Olaszországnál, de úgy érzem, hogy jól van ez így. Dániával és Hollandiával kezdődött az őrület, aztán találtam 1-2 svéd és norvég projektet ami megtetszett,  majd a Balti-államokat is szemügyre vettem, ezt követte Horvátország, Málta, Ciprus és végül a két befutó: Olaszország és Spanyolország. Sok megírt motivációs levél és az önéletrajzomba ölt sok-sok órányi munka végül meghozta a gyümölcsét és jött az e-mail: "Dear volunteer, I am very happy to inform you that you are selected for evs project in legambiente prato!" Nagyon megörültem ennek az e-mailnek, hiszen hónapokon keresztül erre a két sorra vártam. Az e-mailt némi adminisztráció, majd újabb várakozás követte, hogy vajon megítéli-e az EU a megpályázott pénzt a szervezetnek és valóban kiutazhatok-e 3 sorstársammal együtt. 2,5 hónapos csend után, végül Dec. 24-én, a külön erre az utazásra vásárolt notebook-om képernyőjén olvastam a választ, miszerint, igen, megnyertük a pénzt, mehetünk Olaszországba!

Egy hónap múlva ilyenkor már hatalmas bőröndök és üres szekrények fognak körülvenni. A szívemben izgalom és szomorúság lesz (van), hogy itt kell hagynom Titeket, de tudom, hogy itthon minden rendben lesz, amíg én Toszkánában "süttetem a hasam".:)