2012. február 2., csütörtök

A kezdetekről

Nos, eljött a nap, amikor elkezdem írni a blogomat. Sok minden kavarog a fejemben, nem is reméltem, hogy eljutok idáig.:)

Arra a perce, amikor eldöntöttem, hogy megpróbálom én is, már nem is nagyon emlékszem. Az első emlékem 2011 tavaszáról van, amikor egy hollandiai projektet olvasok és google-ben rákeresek a városra. Emlékszem, nagyon tetszett az egész és csak pár hónappal később, amikor újra átfutottam, tűnt fel, hogy gyakorlatilag semmi konkrétum nem volt benne... a lelkesedés ereje.:) Kisebb "Föld" körüli utazás után kötöttem ki végül Olaszországnál, de úgy érzem, hogy jól van ez így. Dániával és Hollandiával kezdődött az őrület, aztán találtam 1-2 svéd és norvég projektet ami megtetszett,  majd a Balti-államokat is szemügyre vettem, ezt követte Horvátország, Málta, Ciprus és végül a két befutó: Olaszország és Spanyolország. Sok megírt motivációs levél és az önéletrajzomba ölt sok-sok órányi munka végül meghozta a gyümölcsét és jött az e-mail: "Dear volunteer, I am very happy to inform you that you are selected for evs project in legambiente prato!" Nagyon megörültem ennek az e-mailnek, hiszen hónapokon keresztül erre a két sorra vártam. Az e-mailt némi adminisztráció, majd újabb várakozás követte, hogy vajon megítéli-e az EU a megpályázott pénzt a szervezetnek és valóban kiutazhatok-e 3 sorstársammal együtt. 2,5 hónapos csend után, végül Dec. 24-én, a külön erre az utazásra vásárolt notebook-om képernyőjén olvastam a választ, miszerint, igen, megnyertük a pénzt, mehetünk Olaszországba!

Egy hónap múlva ilyenkor már hatalmas bőröndök és üres szekrények fognak körülvenni. A szívemben izgalom és szomorúság lesz (van), hogy itt kell hagynom Titeket, de tudom, hogy itthon minden rendben lesz, amíg én Toszkánában "süttetem a hasam".:)

5 megjegyzés:

  1. Egy hónap múlva a kicsi családod is körülvesz Téged ám, és bár nem kísérünk végig e kalandon kézen fogva, azért itt leszünk és segítünk. Talpraesett csajszi vagy, nem féltelek. Csak hiányozni fogsz, úgyhogy nincs mese, hallatnod kell magadról: írni, fotózni és csicseregni olykor-olykor Skype-on:)Smaci!:)

    Ui: Bibí, én vagyok az első rendszeres olvasód ^^

    VálaszTörlés
  2. Igen, és "gyanítom" te voltál az a statisztikában néha-néha megjelenő egyetlen olvasóm is, minthogy más nem tudta a leendő blogom címét.:)

    VálaszTörlés
  3. Azért az üres szekrényeket ne vidd magaddal...:)
    Remélem még összefutunk előtte egy sörre.

    VálaszTörlés