Nápoly

A második felvonás következik. Nem csak Pompeiben, hanem Nápolyban is elidőztem egy kicsit. 

Nápolyról sok igaz dolog kering a köztudatban; a szemét, a közlekedés, a káosz. Nos, ez mind IGAZ. Szintén igaz, hogy a pizza, igen jó és az időjárás sem rossz.:) A belvárost leszámítva amúgy nem vészes a helyzet. A külvárosban már nem akarnak lépten nyomon elütni és nem is jár az ember térdig szemétben. Mintha egy teljesen másik helyen járnál.

Ilyen Nápolyban a metró épülete. Tetszetős nem?

 

 

 

 

És a sötét oldal.

 

Ezek alapján mindenki kialakíthatja a saját véleményét. Természetesen a képek nem minősülnek ajánlattételnek a részletekről érdeklődjön a blog szerkesztőjénél.:)

Amúgy a Vezúvon is jártam. Kinek-kinek ez lehet nagyobb vagy kisebb élmény, mint Nápoly, nekem tetszett, és örülök, hogy sikerült feljutni. Sok mesélni való nincs igazán róla. Egy hegy, lyukkal a csúcsán, felhők és miegymás. Képekben talán ez is izgalmasabb.

 

 

 

 

 

 

Remélem elég a mesélésből. Legyetek jók szívecskéim. Hamarosan találkozunk, addig is vigyázzatok egymásra!

Pompei

Nos, az eltűnésem során nem csak képződtem, hanem, mókázgattam is.:) Ennek első fele következik, Pompei.

A képzés helyétől kb 10 perc HÉV-ezésre volt Pompei. Nekem egy kicsit visszás volt, hogy a vasútállomástól 5-10 perc sétányira található ez a különleges hely. Nekem valahogy több időre lett volna szükségem a ráhangolódásra. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy nem egyedül voltam ott, hanem néhány önkéntessel. Ment a dumálás ezerrel, ez sem segített az élmény mély megélésének, de azért jó volt, hogy ott voltak.:)

A város nagyon különleges atmoszférát sugároz, de elég nehéz lenne szavakba önteni. El kell menni és meg kell nézni. Pár kép ízelítőül azért akad.:)

Ez egy zebra, legalábbis szerintünk.:)

Arrivederci miei cari, ci vediamo a presto!:) Baci!^^

Félidős képzés

Igen, megint képződtem egy sort. Már-már olyan képződménnyé válok, hogy rám se fogtok ismerni. Bár remélem, azért mégis.:)

Két hete hívtak telefonon, hogy "Hé, akarsz képzésre jönni Nápolyba?". Hát hogy a viharba ne akarnék, kérem.:) Szóval jegy vásárlás, csomagolás és irány Nápoly. Röpke 4 óra alatt utaztam 400 km-t vonattal (átszállással, várakozással, mindennel együtt). A hazafelé utam 1000 km lesz és 15,5 óra. Ki érti ezt?:)

Még a vonaton belebotlottam egy perui lányzóba, akivel még Riminiben ismerkedtünk meg. Kiörömködtük magunkat, majd felkerekedtünk, hogy megkeressük a Feltrinelli könyvesboltot, a találkozó pont helyszínét. Ahhoz képest, hogy mekkora egy hodály, elég sokáig tartott megtalálni, viszont cserébe sikerült még jó pár önkéntessel összefutni.:) Miután egy sort ücsörögtünk a többi önkéntesre várva az egyik szervező lány megállapította, hogy nem jött meg a busz, amit rendeltek, és senkit nem ér el telefonon akitől lehetne némi infot szerezni. Welocome in Naples! Sebaj, megyünk vonattal. Végül mikor már átcihelődtünk a fél vasútállomáson, jött a hívás, hogy megjött a busz.

A szállásunk egészen korrekt volt, megfelelő méretű szobák, saját zuhanyzó, szóval erre nem volt panasz. A szobatársam némi cserebere után a perui lány lett, amit őszintén nem bánok. Ő nem beszélt angolul, szóval az olaszomnak is jót tett és ezt-azt megtudtam Peruról is. A kaja nekem annyira nem jött be. Voltak elég borzalmas tipikus nápolyi étkek, mindenféle tengeri izék és társaik és itt teszem közhírré, hogy MEGKÓSTOLTAM mindent. Összességében azonban meg kell állapítanom, nem az én gyomromnak való a nápolyi koszt, ellenben a rimini!:)

A képzésen csak néhány kép készült, ezekből egy kis ízelítő.

0,92 liter, mert az olaszok spontánok.:)

Pepeee!

Imádom!

A tréning mókás volt, jókat játszottunk, de a jelenlévők 1/3-a a projekt utolsó hónapját taposta, így "szakmailag" nem volt kifejezetten hasznos. Mindazonáltal jó volt újra találkozni a riminiekkel és megismerkedni más önkéntesekkel. Ezúttal volt két másik magyar lány is. Az egyik halál idegesítő volt, a másikkal jól elvoltunk.:)

Szóval jól éreztem magam, ettem igazi nápolyi pizzát és babát (valami rummal összetocsogtatott kuglóf cucc) és talán egy icipicit okosabb is lettem.:) Veletek mi újság?

Elkezdődött

Mindjárt vége és mégis. De hogy mi?

Van egy edzőtársam, általában ő szokott hazahozni edzésről és ma mondta, hogy mivel a 26-i héten éjszakás lesz, most találkoztunk utána. Egy kicsit furcsa érzés, de szerintem még nem esett le a tantusz. (Merthogy jövőhéten keddtől péntekig Nápolyban leszek félidős képzésen.:))

Van pár dolog, amit még régebben meg akartam mutatni. Példának okáért az új kalapomat.:) Formára olyan mint a másik, csak a szín és az anyag tér el. Veronából jött a kis drága és ahogy az lenni szokott, véletlenül találtunk egymásra.:)

 A következő mutogatni valóm egy az eddig összegyűjtögetett érmék közül. Bizony-bizony, baglyos a kis drága és mint megtudtam ez görög euro.:) Meglátni és megszeretni.:)

 Az utolsó két kép azok itt készült Pratoban. Az első egy virágbolt "kirakata", nekem nagyon megtetszett, igazán hangulatos.:)

 

 Ez pedig az egyik kedvenc részem Pratoban. Egy szűk utcából érkezünk ide, bal kéz felől pedig egy templom magasodik. Majd' minden reggel járok itt. Szerintem nagyon bájos tér.:)

Nos mivel gyakorlatilag agyhalott vagyok, ami szerintem a szöveg mennyiségéből jól érzékelhető, most búcsúzom. Szép estét nektek, álmodjatok szépeket! Puszi!

Világot láttam!

Na igen, megejtettem a beígért Verona.Padova-Velence kört.:)

November 8-án felkeltem még sötétben, és miután kiloholtam a vasútállomásra megkezdődött a két napos utazgatás. Szokás szerint bolognai átszállás után reggel 10 körülre megérkeztem a bájos kis Veronába!:)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én azt hittem, hogy egy kisváros, és lehet, hogy az is, de a vasútállomásról kiérve egy 4*2 sávos út várt.  A belváros olyan 10-15 perc sétányira van, de nem bántam, lehetett nézelődni, meg izgulni, hogy milyen is lesz.:) Először az Arénát nézegettem meg (csak kívülről), majd célba vettem a kis balkonos utcácskák tengerét. Meglátogattam Júlia házát is (Romeóét elfelejtettem, pedig azt is meg akartam), aztán pedig elmentem egy kilátós helyre is. A nap folyamán többször is útba ejtettem a piac teret, ahol egy kalap úgy a fejemre ugrott, hogy hát csak nem hagyhattam ott!:)

Még aznap délután átutaztam Padovába, ahol Gyöngyössel, egy másik magyar EVS önkéntessel találkoztam, de csak a város nézésem után. Padovával kapcsolatban a legelső érzésem nagyon otthonos volt. Millió autó, dudálás, villamos és buszok. Tisztára mint otthon!:) Aztán ahogy elértem a belvárost ez az érzés elhalványult. Sajnos hamar rám sötétedett, de azért láttam ezt-azt. Annyira nyilván nem volt magával ragadó élmény, mint Verona, de Gyöngyössel nagyon jót beszélgettünk, fantasztikusan éreztem magam, és remek reggelit csinált nekem!:) Sajnálom, hogy csak most találkoztunk, de örülök, hogy végül sikerült összehozni!

Másnap a finom reggeli után, kivillamosoztam a vasútállomásra és röpke egy óra latta elérkeztem Velencébe. Volt bennem némi izgalom, mert ködöt jósoltak az időjósok és ugye most vannak mindenféle vizes gondok is arrafelé, de gyönyörű idő volt, és víz csak ott, ahol lennie kell! Nagyon élveztem az egész várost, tele van meglepetésekkel és fantasztikus felfedezni a kis utcácskákat! Azt hiszem, megértettem azokat az embereket akik rendszeresen visszajárnak oda!:)

Na remélem, minden kedves olvasóm elégedett a bejegyzéssel. Szép napot Nektek! Puszi!