Na igen, megejtettem a beígért Verona.Padova-Velence kört.:)
November 8-án felkeltem még sötétben, és miután kiloholtam a vasútállomásra megkezdődött a két napos utazgatás. Szokás szerint bolognai átszállás után reggel 10 körülre megérkeztem a bájos kis Veronába!:)
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én azt hittem, hogy egy kisváros, és lehet, hogy az is, de a vasútállomásról kiérve egy 4*2 sávos út várt. A belváros olyan 10-15 perc sétányira van, de nem bántam, lehetett nézelődni, meg izgulni, hogy milyen is lesz.:) Először az Arénát nézegettem meg (csak kívülről), majd célba vettem a kis balkonos utcácskák tengerét. Meglátogattam Júlia házát is (Romeóét elfelejtettem, pedig azt is meg akartam), aztán pedig elmentem egy kilátós helyre is. A nap folyamán többször is útba ejtettem a piac teret, ahol egy kalap úgy a fejemre ugrott, hogy hát csak nem hagyhattam ott!:)
Még aznap délután átutaztam Padovába, ahol Gyöngyössel, egy másik magyar EVS önkéntessel találkoztam, de csak a város nézésem után. Padovával kapcsolatban a legelső érzésem nagyon otthonos volt. Millió autó, dudálás, villamos és buszok. Tisztára mint otthon!:) Aztán ahogy elértem a belvárost ez az érzés elhalványult. Sajnos hamar rám sötétedett, de azért láttam ezt-azt. Annyira nyilván nem volt magával ragadó élmény, mint Verona, de Gyöngyössel nagyon jót beszélgettünk, fantasztikusan éreztem magam, és remek reggelit csinált nekem!:) Sajnálom, hogy csak most találkoztunk, de örülök, hogy végül sikerült összehozni!
Másnap a finom reggeli után, kivillamosoztam a vasútállomásra és röpke egy óra latta elérkeztem Velencébe. Volt bennem némi izgalom, mert ködöt jósoltak az időjósok és ugye most vannak mindenféle vizes gondok is arrafelé, de gyönyörű idő volt, és víz csak ott, ahol lennie kell! Nagyon élveztem az egész várost, tele van meglepetésekkel és fantasztikus felfedezni a kis utcácskákat! Azt hiszem, megértettem azokat az embereket akik rendszeresen visszajárnak oda!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése