Félidős képzés

Igen, megint képződtem egy sort. Már-már olyan képződménnyé válok, hogy rám se fogtok ismerni. Bár remélem, azért mégis.:)

Két hete hívtak telefonon, hogy "Hé, akarsz képzésre jönni Nápolyba?". Hát hogy a viharba ne akarnék, kérem.:) Szóval jegy vásárlás, csomagolás és irány Nápoly. Röpke 4 óra alatt utaztam 400 km-t vonattal (átszállással, várakozással, mindennel együtt). A hazafelé utam 1000 km lesz és 15,5 óra. Ki érti ezt?:)

Még a vonaton belebotlottam egy perui lányzóba, akivel még Riminiben ismerkedtünk meg. Kiörömködtük magunkat, majd felkerekedtünk, hogy megkeressük a Feltrinelli könyvesboltot, a találkozó pont helyszínét. Ahhoz képest, hogy mekkora egy hodály, elég sokáig tartott megtalálni, viszont cserébe sikerült még jó pár önkéntessel összefutni.:) Miután egy sort ücsörögtünk a többi önkéntesre várva az egyik szervező lány megállapította, hogy nem jött meg a busz, amit rendeltek, és senkit nem ér el telefonon akitől lehetne némi infot szerezni. Welocome in Naples! Sebaj, megyünk vonattal. Végül mikor már átcihelődtünk a fél vasútállomáson, jött a hívás, hogy megjött a busz.

A szállásunk egészen korrekt volt, megfelelő méretű szobák, saját zuhanyzó, szóval erre nem volt panasz. A szobatársam némi cserebere után a perui lány lett, amit őszintén nem bánok. Ő nem beszélt angolul, szóval az olaszomnak is jót tett és ezt-azt megtudtam Peruról is. A kaja nekem annyira nem jött be. Voltak elég borzalmas tipikus nápolyi étkek, mindenféle tengeri izék és társaik és itt teszem közhírré, hogy MEGKÓSTOLTAM mindent. Összességében azonban meg kell állapítanom, nem az én gyomromnak való a nápolyi koszt, ellenben a rimini!:)

A képzésen csak néhány kép készült, ezekből egy kis ízelítő.

0,92 liter, mert az olaszok spontánok.:)

Pepeee!

Imádom!

A tréning mókás volt, jókat játszottunk, de a jelenlévők 1/3-a a projekt utolsó hónapját taposta, így "szakmailag" nem volt kifejezetten hasznos. Mindazonáltal jó volt újra találkozni a riminiekkel és megismerkedni más önkéntesekkel. Ezúttal volt két másik magyar lány is. Az egyik halál idegesítő volt, a másikkal jól elvoltunk.:)

Szóval jól éreztem magam, ettem igazi nápolyi pizzát és babát (valami rummal összetocsogtatott kuglóf cucc) és talán egy icipicit okosabb is lettem.:) Veletek mi újság?