2012. november 2., péntek

Hogy mikre késztet az irigység...

Mióta hallottam, hogy otthon havazott, teljesen oda és vissza vagyok. Itt még az otthoni szeptember végi idő van. Eső és 10-15 fok. Az olaszok szerint itt a tél. Sebaj.

Szóval némi időhúzás és "jajjnincskedvem" után a következő apróság született meg fürge ujjaim között:
Ettől egy picit téliesebb hangulatom van. Egy egészen picit.

Közben itthon elszabadult a pokol. Felvetettük a koordinátornak, hogy majd mi megszervezzük az életünket, azt hogy ki mikor hova megy dolgozni, a szabadnapjainkat és mindent. Ennek az lett az eredménye, hogy én szépen beírogattam magamnak a dolgokat, a többiek pedig nem. Jelen állás szerint egyedül megyek ma lovacskázni, pedig a két lány "jajj én nagyon szeretek ám ott lenni". A színházazás az minden esetre nagyon megy.

Amúgy egy hónap és indulok.:) Kemény, mi? Már szépen tematikusan fogyasztom a fellelhető nasikat és egyéb életmentő dolgokat. Ma elfogyott a kakaó, amit búcsú ajándék gyanánt kaptam, mert hogy "az olasz Nesquik az szar".:) Milyen kis gondoskodó barátaim vannak.:) De mostmár ragyogó szívvel készülődhetek a visszatérésre és ti vígan folytathatjátok, a "vissza fogsz még oda vágyni" dolgot. Persze, az ország szuper, a fagyi isteni a capuccinonak pedig párja nincs. De lakni inkább otthon, azokkal akiket szeretek, dolgozni pedig inkább otthon, azokkal akik megbecsülnek.:)

Mosolygós napot és jó pihenést eme hosszúra nyúlt hétvégén!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése