Érdekességek

A mai bejegyzést az itt tapasztalt furcsaságoknak szentelem.

Arról már írtam nektek, hogy az autósok előszeretettel parkolnak (nem, nem csak megállnak, ott is parkolnak!) a zebrán. Talán azt is említettem, hogy az itt közlekedő buszról nagyjából képtelenség leszálni, hiába rikácsolom kétségbeesetten az "Elnézést, szabad?" olasz megfelelőjét, a kedves utazóközönség füle botját sem mozdítja. 

Másik érdekesség a bérletekkel kapcsolatban. Szépen megveszed a 3 hónapra érvényes autóbusz bérletet, ami névre szóló és a három hónap neve is szépen rá van nyomtatva, de ez nem elég. Amikor először használod, érvényesíttetned kell. Node minek? Valaki tud erre magyarázatot adni?

Az is meglepett, amikor dög fáradtan buszoztam haza a lovardából, majd a buszvezető egy piros lámpánál kiugrott a vezető fülkéből, leszállt a buszról, beszaladt egy butikba (gondolom valami suszter bolt vagy valami hasonló), majd mint aki jól végezte dolgát, visszaszállt a buszra, becsukta a vezetőfülkét és vígan mentünk tovább. Ma ennek a továbbfejlesztett verzióját sikerült megtapasztalnom. Egy megállóban a vezető összeszedte a motyóját, leszállt és egy másik vezető szállt fel helyette. Elég furcsán oldják meg a szolgálat átadását, nem?:)

A másik "kedvencem" a posta. Nos, aki úgy gondolja, hogy az otthoni posta lassú, annak eszébe ne jusson Olaszországban postára menni. Feladni egy levelet cirka 20-30 perc. Fogalmam sincs, hogy mit tötyörögnek ennyit, de ez az átlag várakozás, holott külön ablakot üzemeltetnek itt is a különböző dolgoknak. Egyszerűen nem is értem. Persze, a munkatársak nagyon kedvesek, és ha tudsz olaszul, még szívesen el is cseverésznek veled, de engem eléggé megvisel ez a procedúra. Mondhatnátok, hogy vegyek külön bélyeget, akkor csak be kell dobni egy postaládába és kész. Na igen, de itt más a "standard" levél fogalma mint otthon, így sosem tudom biztosra, hogy a feladni készülő levél standard-e vagy sem. Hogy pontosan mi is, azt nem tudom, de jobb szeretek biztosra menni. Ha már egyszer felkutattam egy cuki képeslapot, megírtam, megcímeztem, akkor örülnék neki, ha a címzetthez el is jutna. Persze ebben így sem lehetek biztos, de legalább a bélyegen nem bukhatok el.:)

Hétvégén megint voltam a hegyekben. Ezúttal egy 18 főből álló iskolás csoportot "vendégeltünk" meg 3 tanárnővel. Meglepő, de a gyerekek nagyon jó fejek voltak, mindig mindet megköszöntek (min. kétszer) és elsőre felfogták, hogy nem beszélek jól olaszul, ezért lassan beszéljenek hozzám. A tanárnők tüneményesek voltak, a 3. nap végén tökre megölelgettek és sok szerencsét kívántak a továbbiakhoz. A 2 "munkatársam" is nagyon jó fej volt, úgyhogy összességében jól éreztem magam, bár igen fárasztó móka 20-40 emberre főzni, takarítani, megteríteni és mosogatni. Azért annyi időm akadt, hogy készítsek egy-két képet nektek.:)

Rifugio

A szállás.

A lovardában is beindult a napközis tábor. Minden délelőtt odamegy valaki és nagyjából nem csinál semmit. Ma én voltam eme szerencsés. Szeretek ott lenni, de élvezetesebb a munka, ha tényleg tudok segíteni valamit. Szerencsére ma vittem az olasz könyvemet, úgyhogy nem volt olyan hasztalan a dolog.:)

Anyunak a pici póni, megint.:)

Egy másik pici paci. 2 éves.:)

Briciola és Brio

Ördög és Farao. Kis hazánk szülöttei. ^^

Nyilván megkoptak már az emlékeim, de otthon is ilyen gyönyörű kék az ég?

Nyár.

A hangulat itthon mostanság egészen kellemes. A lengyel fiú hazaköltözött. Én határozottan nyugodtabb vagyok azóta, de szerintem a többiek is. Nem megy egész nap az, hogy milyen szar a projekt, milyen hülye a koordinátor stb, stb.:) Ide megérkezett a nyár, remélem otthon is szép az idő. Legyetek jók és szeressétek egymást!:)

Smaci!

Változnak az évszakok...

Nos igen, most már tényleg nyár van.:) Az új évszak változást is hozott életünk egyhangúságába (oké, nem is egyhangú annyira).:)

A 6 főre kiírt projektünk immár 4 fősre apadt. A szervezet nem bírta tovább és ultimátumot kínált a lengyel srácnak: vagy drasztikusan változtat a magatartásán, vagy hazamegy. A srác az utóbbit választotta, teljesen logikus módon, ugyanis a projekt egyetlen részét sem komálta. Tanulság: Soha ne válassz olyan projektet ami nem tetszik, de klassz helyen van! Nem hiszem, hogy az ember tud motivált lenni ilyen esetben, ennek hiányában pedig folyton a hibák és a hiányosságok lebegnek a szeme előtt, ennek pedig semmi értelme. Szóval szombattól csak négyen lakunk szerény hajlékunkban. Nekem ez némi megkönnyebbülést jelent, mert elég rosszul viseltem, hogy non-stop megy a hiszti, hogy milyen szar a projekt és milyen idióta a koordinátor. Nem szeretem ezt a hozzáállást, de úgyis tudjátok.:)

Tegnap volt egy beszélgetésem a mentorral is a francia fiúról, mert már nem csak itthon hagyja figyelmen kívül a szabályokat és az általános higiéniás normákat, hanem a munkahelyen is. A lovardában már teljesen ki vannak tőle borulva a lányok, ami nem kis teljesítmény, mivel sérült gyerekekkel foglalkoznak, így meglehetősen türelmes egyének. Nos, 3 hónap elég volt nekik is. A mentorunk az olyan vicces tanácsokon kívül, mint "tárd ki a szíved felé" és társai, azért adott egy jó tippet. Nem fűzök hozzá sok reményt, de majd megpróbáljuk. A legnagyobb probléma ezzel a sráccal is a motiváltság hiánya. Egyszerűen hidegen hagyja, hogy ha csupa paprikás olaj marad az általa elmosott edény. Jó az úgy, nem? Borzalom...

A német lánnyal pedig egy elég csúnya 2 perces vita után tisztáztuk a dolgokat és jelen pillanatban egészen jól el tudunk beszélgetni. Szóval ez jó hír, azóta mindketten jobban érezzük magunkat. Néha kell valami ami kirobbantja az emberből a hónapok apróságait. Alapvető probléma volt kettőnk közt az, hogy ami nálam iszonyú nagy sértésnek számít (pl. nem köszön), az őt tök nem zavarja és fordítva. Milyen jó is lett volna, ha időben mehetünk érkezés utáni képzésre.

Na igen, ez a másik. Az érkezés utáni képzésünk időpontja: szept.18-25. Bizony, 7,5 hónappal az érkezés után. Bizonyára hasznos lesz.:) Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy lesz egy júliusban is, de akkor táboroztatunk és a Legambiente hiába kérte a Nemzeti Irodát, hogy ugyan már legyenek szívesek minket még nyár előtt elküldeni érkezés utáni képzésre, semmi foganatja nem volt. Ez azért fura, mert egykori vendégeink szintén márciusban érkeztek és ők már április végén/május elején eljutottak a képzésre, azzal a lakótársunkkal aki januárban érkezett. Ezt magyarázza el valaki nekem.:)

A napjaim elég mozgalmasan telnek, mivel nem akarom elpocsékolni ezt az időszakot lebzselésre, mivel azt hiszem még egyszer az életben nem lesz ennyi szabadidőm. Emiatt (és mivel a heti egy edzés annyit ér nekem min halottnak a csók) elkezdtem tornázni (lehet röhögni, de egyszerűen muszáj mozognom!), majdnem minden nap olaszozok (ez az amit nem lehet túlzásba vinni), összeraktam egy MAGUS karaktert és talán majd játszok is vele, olvasgatok, rajzolok, főzök és olykor beszélgetek a lakótársaimmal is (ami fejleszti az angolomat!).:)

És hogy ne maradjatok kép nélkül ma sem: képek az Energia Fesztiválról és legújabb konyhai ténykedéseimről. Remélem megkülönböztethetőek.:)

Cirip Úr, aki napelemmel működik.:)

A csapat (két római kollégával kiegészülve)!:)

Aszalt szilvás sütike.:)

A színe nem az igazi, de úgyis a galuska a lényeg!:)

Brokkolis rizottó barna rizsből, mert nekem ízlik!:)

Jók legyetek, szép hétvégét!:) Puszi

 Ui.: Amúgy ha kommenteltek, akkor nagyobb a késztetés az új bejegyzés írásra is.;)