2012. március 30., péntek

Pistoia

Igen, tudom, megint nem írtam lassan egy hete. Szóval az úgy volt, hogy csak úgy telnek a napok egymás után. Nem is értem. Az előbb még hétfő volt. 

Ez a hét amolyan "vegyes felvágott" dolog volt. Ez alatt azt kell érteni, hogy 3 napon Mateusz főzött (ő volt párban Aguedával), azért nem tovább mert 3 féle ételt tud kreálni, de azt jól.:) Szóval megegyeztünk, hogy nem gond, akkor a maradék 4 napban főzök kétszer én és kétszer Kristinék. Én tegnap főztem valami zöldséglevesnek nem nevezhető izét (itt nincs se fehérrépa, se karalábé se zeller se semmi, úgyhogy répa, krumpli leveskocka és ezúttal némi borsó). Amúgy nem lett rossz, a többieknek ízlett (el is fogyott mind), de ők nem kóstolták még Édesanyám remekeit.:) A második fogás rizibizi volt (és legalább annyira tapadósra sikerült, mint néha anyáé) és "közkívánatra" (Eveliina megőrül érte) cukkini fasírt és némi saláta, mert anélkül már nem is étkezés az étkezés.:) Ma megkreáltam életem első narancsos sütijét (mivel hegyekben áll itthon a narancs, de nem nagyon fogy), ami csöppet laposra sikerült, mivel még mindig nincs robotmasinánk, így kézzel kellett (volna) keményre verni a tojásfehérjét, de a karom majd' le szakadt már, így úgy döntöttem, jó lesz ez így.:) Az ízéről nem tudok nyilatkozni egyelőre mert még hűl.

Szóval a nagy "semmittevés" közepette elég sokat fagyiztam a héten és bringázni is voltunk Eveliinaval, de valami többre vágytam. Úgy érzetem jó lenne utazni egy kicsit. Úgy volt, hogy Sienába megyek, de az olyan messze van és tegnap edzésem volt, és már negyed négykor el kellett volna indulnom onnan, hogy hazaérjek, úgyhogy elvetettem eme remek ötletet és Pistoia mellett döntöttem. Pistoia kb. 10-20 perc vonatozás Pratoból, úgyhogy abszolút megfelelő célpont volt. A belváros nagyon pici, de tele van meglepetésekkel. Én nem vagyok egy nagy templom-kedvelő egyed, de a Szent Zénó-Katedrális teljesen elbűvölt. Nem mertem fényképeket csinálni odabent, mert nem voltam benne biztos, hogy szabad, és úgy voltam vele, hogy jó barátomnak, Google-nek van néhány képe róla. Nos, nem tévedtem.:)

A tervünk az volt, hogy ezúttal Pistoiában fogyasztjuk el a jól megérdemelt fagyinkat, de képzeljétek, mindössze két fagyizót találtunk és mindkettő ZÁRVA volt! Ez eléggé nagy csalódás volt nekünk, viszont cserébe megtaláltuk az eddigi legolcsóbb fagyizót Pratoban, és mint mindenhol, itt is remek a fagyi! Kicsit aggódom, hogy fagyi-függő leszek, mire hazamegyek, mert napjában többször is megfordul a fejemben, hogy "mmmm, milyen jó lenne mosgy gelato".:) Minden esetre erős akarattal egynél többet sosem engedélyezek magamnak.:) Visszatérve Pistoiához: találtunk egy helyes kis teret, ahol zöldség-piac működik és volt ott sajtbolt is meg minden egyéb érdekesség. 
A képemet itt tudjátok megnézni. Igyekszem mihamarabb feltölteni mindent és esetleg némi szöveget is szerkeszteni hozzájuk.:)

Nos ennyit mára, legyen szép hétvégétek!:) Puszi

2012. március 26., hétfő

Telik az idő

Negyedik hetünket kezdtük meg a mai nappal.



A hétvége a szokásos, fenomenálisan izgalmas olasz órákkal telt, A tanárnő nagyon aranyos, de elég nehéz dolga van, mivel a csoport eléggé heterogén. Vagyunk mi, "a nyugatról jött ifjú titánok", vannak nagyon aranyos kínai bevándorlók, van egy adag pakisztánink és jó pár afrikaink is. Nyilván az egyéni képességek is különböznek, de az egyes országok oktatási színvonala is, és ez eléggé meglátszik. Ami nagyon jó, hogy sokat beszélünk, a nyelvtannal meg tudunk itthon a saját tempónkban haladni. Alapvetően amúgy jó hangulatban telnek az órák, mindig történik valami vicces.:)

Ma ismét a lovardában töltöttem a délelőttömet. Az egyik paripánk sajnos "elromlott". Brio eléggé harapós lett mostanában. Fájlalja a bal mellső lábát ezért nem túl boldog amikor kivezetjük a boxából és elkezdjük letakarítani és azért sem rajong, amikor plusz teherként gyerekeket ültetnek a hátára, szóval ma már kapott a szájára egy vékony szíjat, hogy ne tudja nagyon kinyitni, így harapni sem nagyon tud (de azért elég félelmetes ahogy csattogtatja a fogait és ez nem vicc!). A másik ma használt paripánk Brichola, aki nagyon jámbor jószág csak épp állandóan nyáladzik és tüsszög, ami nem mókás, ha épp te sétálsz mellette és épp te fogod az álla alatt a kantárt. Sebaj, azért szeretjük mindkét paripát.:) Majd lesznek fotók is meg minden.:)

A német konyhás hetet túléltük, volt pár kellemes meglepetés és volt kellemetlen is. Az, hogy naponta csak egyszer főznek, az nem lett volna gond, ha ezt nem hétfőn este 9kor adja elő a lányzó, mert ha ezt tudom, akkor vígan megvacsorázok 7-8 körül. Sebaj, volt olyan étke ami ízlett, volt ami kevésbé, de tegnap csinált valami nagyon jó sütikét!:) Azt minden esetre nehezen nyeltem le, hogy tegnap este fél tízkor, amikor megkérdeztem, hogy szándékoznak-e ma főzni vagy mindenki eszik amit talál. Némi gondolkodás után előadta, hogy legyen mondjuk pesztós tészta a vacsi. Szóval fél tízkor nekiálltunk vacsorát csinálni (Eveliina és én) pedig német önkéntesünk egész délután itthon volt. Ma eljátszotta ugyanezt; fél négykor ebédeltünk, úgyhogy szóvá tettem a dolgot, hogy tök jó lenne, ha ebédidőben lenne az ebéd és vacsoraidőben a vacsora. Egyszer ezt már megbeszéltük, de ezek szerint tök feleslegesen. A legidegesítőbb az egészben az volt, hogy beszélgettünk erről 1-1 emberrel és ők is mondták, hogy igen, az jó lenne ha időben lenne a kaja, de mikor szóvá tettem, mindenki lapult mint szar a fűben, úgyhogy újfent én vagyok a hisztis magyar lány... -.- Nem baj, jövőhéten én főzök és akkor lesz kaja amikor én akarom.:) Ez a legjobb az egészben!:) Volt némi hozadéka is ennek a kis incidensnek, mivel annyira felhúztam magam azon, hogy mindenki csak sunyít, hogy muszáj volt lefoglalnom magam valamivel. Íme az eredmény:

Ez egy virágzó fa, a fotó nem a legjobb, de el lehet jönni megcsodálni élőben. :)

2012. március 22., csütörtök

Lovarda

Tegnap megírtam az első beszámolómat a küldő szervezetemnek. Ebben még nem lenne semmi különös, de a sztakin kellett megnéznem, hogy mi a "maneggio" magyar megfelelője. Kicsit megijedtem, mert még csak harmadik hete élek itt és már kopik a "magyarom"... (?)

Ma egyedül mentem a lovardába, mert Kristin elég rosszul érezte magát reggel, pár napja betegeskedik... És képzeljétek, nem tévedtem el!:) Annyira büszke vagyok magamra!:) Ezúttal egy ovis csoportnak volt mindenféle állatmutogatós, fogdosós, kreatívos foglalkozás. Nem sokat értettem a magyarázatokból, de a gyerkőcök nagyon aranyosak voltak (persze az állatok is!), remélem ha majd jobb lesz az olaszom én csinálhatok/vezethetek majd játékot.:)

"lólak"


Luisa, aki 27 éves...

...nagyon jámbor...

...és szereti ha megölelik.:)

Ez a kép kinek készülhetett?;)


Itt azt tanulja a sok bambini hogy miket esznek a jószágok.:)

Ez pedig egy nyúl. Igen, tényleg.:)

"Hegyeket akarok látni, Gandalf, hegyeket!"

Tegnap este pedig hatalmas felfedezésben volt részem! Tudom, ez most nagyon hülyén fog hangozni, de most tudatosult bennem, hogy mennyi mindent fogok tudni itt megtanulni. Eddig minden annyira új volt, hogy teljesen kitöltötte a napjaimat a sok új inger feldolgozása és nem volt kapacitásom továbbgondolni. De tegnap megtörtént a nagy áttörés. Szóval, a felfedezésem: tökéletes alkalom az itt töltött 9 hónap arra, hogy animátori vénámat kicsit megerősítsem. Ilaria is akar ilyen dolgokat, és mintha én is beleírtam volna valami ilyesmit a motivációs levelembe. Szóval hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam tegnap az internet világába, hogy minél több ötletet magamba szippantsak, hogy utána egy más körítéssel a világra szabadítsam.:) Szóval itt a remek lehetőség, hogy animátori babérokra törjek! A legnagyobb nehézség egyelőre a nyelv, de amíg nem gagyogok valamilyen szinten, addig is gyűjtögethetem a játékokat, képeket, ötleteket, rendszerezhetem őket, kitalálhatok komplett kalandokat és miegymást!:) Drukkoljatok, hogy a lelkesedésem kitartson, amíg kell.:)


2012. március 21., szerda

Nyugis napok

Semmi hajtás, napsütés, pihenés, csicsergés a családdal. Szeretem.:)

Nos, úgy alakult az eheti beosztásom, hogy a hét első három napján majdhogynem semmi elfoglaltásom nincs "hivatalosan". Tegnap és ma reggel kinyitogattam a kertjeinket, ma még lesz egy "random check" és ennyi. Holnap és pénteken megint megyek cowgirlt játszani, hétvégén pedig nyelvórák és kertnyitogatás. Apropó, többen kérdeztétek, hogy milyenek ezek a kertek, nos ilyenek:

Capponi

Pasarella

Via Colombo

Via Colombo
A Colombo általában tele van kínaiakkal, reggelente tai chi-t gyakroló hölgyekkel, este pedig kosarazó srácokkal. A Pasarellában gyakran megfordul egy idős bácsi, Pánfilo. Ő gondozza a kertet, azt hiszem jókedvéből csinálja. Nagyon aranyos kis bácsika, csak nem nagyon érti, hogy még nem beszélünk olaszul és vígan mesél hosszú percekig.:) A Capponiról pedig csak annyit, hogy megemlítette Ilaria, hogy ha sikításokat hallunk, ne ijedjünk meg, nem ölnek senkit, csak a szomszédos épület egy pszichiátriai intézet. 
A kedvencünk kertünk természetesen a Via Colombo. Az a legnagyobb, legzöldebb és oda járnak a legtöbben. Ilaria mondta, hogy találjunk ki játékokat, mert szeretné, ha majd lenne mindenféle "activity" ezekben a parkokban, szóval el is kezdtem törni a fejemet.:) Ha megvalósul a projekt ezen része, lesznek fotók is.:)

Mára ennyi.:) Legyetek jók!


2012. március 19., hétfő

Vége a hétnek

Túléltem és még élveztem is egy kicsit!:)

Tegnap letettem a fakanalat egy rövid időre. A hetet megkoronázva megsütöttem életem legrosszabb pizzáját.:) Valami nem volt jó, mert az élesztő nem működött, a tésztát nem lehetett dagasztani csak gyúrni, a paradicsomszósz nagyon vizes volt, szóval a tészta elázott, úgyhogy katasztrófa volt, de elfogyott.:)

Szóval, még a pizza előtt, de az olasz óra után úgy döntöttünk Eveliinaval, hogy megnézzük a várat... azonban nem csak ketten mentünk.:)

Összekaptuk magunkat a "nagy" utazáshoz, be is sétáltunk a várba, mire egy kedves hölgy közölte, hogy negyed óra múlva zárnak, úgyhogy nem mehetünk fel a várfalra. Na igen, ez a mi formánk.:) Bánatunkat enyhítendő, jött az ötlet  G E L A T O.:) El is indultunk valamerre és hamarosan találtunk egy fagyizót. Én valami mogyorós mousse dolgot ettem és sztracsatellát. Ez a mousse dolog nagyon furcsa, mert annak ellenére, hogy fagyi, olyan érzés mintha egy langyos felhőt nyalogatnál.:) Irtó jó cucc!:) Egy kellemes kis téren fogyasztottuk el a fagyinkat és sokadszorra is megvitattuk, hogy elképesztő, hogy itt vagyunk Olaszország közepén, fagyizunk és még 8,5 hónap áll rendelkezésünkre, hogy felfedezzük a környéket.:) Nagy ámuldozásunkból az riasztott fel bennünket, hogy egy kisebb csoport ember trombitával, dobbal és még pár apróbb hangszerrel járja az utcákat és vidáman zenélget. Ezek a zenélő emberek, az idős bácsi aki az unokáját tologatta egy nagy biciklin és a beszélgető nyugdíjasok annyira élővé teszik ezt az egész helyet, hogy az valami fantasztikus.:)
Piazza del Comune
A fagyi után úgy döntöttünk, hogy megörökítjük Antti Ville-t (Eveliina kis világjáró pajtását) a pratoi Dóm társaságában. Kicsit turistáskodtunk, amíg még megtehetjük (ugyanis véleményünk szerint 1,5 hónap múlva már kilépünk a turista fogalomkörből). Ennek eredményei:
Antti Ville ás Ödön, a két világjáró.:)

Bohóckodás.^^


Ennyit a múlt hétről. A mai napom egészen laza volt. Kivasaltam a cuccaimat, kitakarítottam a lakosztályomat, felderítettem a kis mindenes szobánkat és találtam "csodaszép" ZÖLD ágyneműt!:) Vagyis két lepedőt. Az olaszok furák, mert nem használnak takaró huzatot, de mivel én magyar vagyok, ezért én a takarót egy lepedőre rakva használom, hogy mégis legyen valami takaróhuzat jellege a dolognak.:) Szóval kimostam az új kincseimet és alig várom, hogy kivasalhassam őket.:) Ezen kívül új lakótársamnak, Bálintnak, szerkesztettem egy új cserépalátétet egy mascarpones dobozból, mert eddig egy tányéron lakott, de az nem volt a legmegfelelőbb hely neki. Mindezek mellett még volt némi időm olaszozni is, sőt egy kis délutáni szundi is belefért.:) 

Ennyit mára drágaságaim! Jó éjszakát!:)


2012. március 17., szombat

Megkésve bár...

Amint korábban említettem elég zsúfolt volt a hetem. Az első lazább napom a mai, úgyhogy nekikezdek a mesélésnek.:)

Először a "munkáról". Megvolt az első "Maneggio" élményem. Tegnap hippoterápia volt gyerekeknek. Az önkéntesek dolga mindössze a lovak karbantartása és az, hogy a gyakorló pályán vezessük a paripákat körbe körbe, amíg a gyerekek végrehajtják a gyakorlatokat a hátukon ülve. Nos szerencsétlenségemre pont tegnap tört rá egy epilepsziás roham egy kisfiúra és pont akkor amikor én vezetgettem a lovat. Azt hiszem "be kellett volna" pánikolnom, de annyira profin csináltak mindent az ott dolgozók, hogy nem ijedtem meg nagyon. Dracot (a paripát) sajnáltam picit, mert miután odébb vezettem, folyton nézni akarta, hogy mi történik a kisfiúval - azt hiszem kicsit megrémült - de azt az utasítást kaptam, hogy másfelé nézzünk. Szóval kb. 40 percen keresztül beszélgettem Dracoval, aztán leszedtük róla a felszerelést, megpucoltam és neki vége is lett a napnak. A kisfiúnak nem lett semmi komolya baja, talán kicsit megütötte magát. Amúgy minden a szokott rendben ment; gyerekek jöttek, lovak mentek, semmi különös. A csütörtökömet szintén ott töltöttem, de akkor egy iskolai csoport jött és minden "gyerek" (kb. 16-18 évesek) kipróbálták a lovaglást (az utolsókkal együtt én is!:)) Azt hiszem menni fog a projekt ezen része. 

Voltunk azon a helyen is, ahol a nyelvtanítgatós dolog lesz (Tandem), na az nem nagyon fogott meg. Először is: az, hogy én tanítsak külföldieknek idegennyelvet az alapvetően nevetséges. Amúgy sem hiszem, hogy nagyon sok olasz akarna magyarul tanulni, ezt meg is említettem a mentorunk, mire nagy lelkesen mondta, hogy angolt is taníthatok. Jó vicc. A hely, ahol az órák lennének amúgy amolyan művésztelep szerű valami. Nem is lenne vele semmi bajom, de Ilaria megemlítette, hogy korábban húsfeldolgozó üzemként működött a hely és mint "dekoráció" a kampókat amiken az állatok lógtak feldolgozásra várva, megtartották. Ezek után kicsit liftezett a gyomrom. Ha ez még nem volna elég, az utunk egy kórházon át vezetett, mondván úgy rövidebb és amúgy is jó, ha tudjuk, hogy hol van a sürgősségi betegfelvétel... Eddig sem szerettem kórházba járkálni, de az elmúlt egy évben a kelleténél többször voltam kórházi látogató és ez még inkább fokozza az "irtózom a kórházaktól" érzésemet....

Amúgy jelentem: úgy fest tudok főzni; még mind a hatan élünk, pedig egész héten én főztem!:) Természetesen nem minden sikerült tökéletesen, de szerencsémre nem ismerik a magyar konyha ízeit, így nem "finnyáznak", hogy az ő családjuk ezt másként szokta és több ízben is éreztem az otthon ízeit, szóval ezzel remélem a továbbiakban sem lesz gondom.:) A borsó levesemet és a cukkini fasírtomat egyenesen imádták!:) (Nos ez volt az a rész, amikor felpattantam, hogy nekem muszáj valamit sütnöm és csináltam egy kis fahéjas csigát.)


És némi kiegészítés;, az együttélés első buktatói megjelentek, úgy mint: nem kellő odafigyeléssel való mosogatás, a száraz ruhák szárítón való felejtése, akkor mosol, amikor én akartam és a többi. Próbálok nagyon türelmes lenni főleg a "párommal" akivel ezen a héten a konyhát visszük, de a szentem olyan nevelést kapott otthon, hogy "neked nem kell csinálni semmit, még túl fiatal vagy" stb. Úgyhogy nehéz menet lesz, de a srác azt mondta, hogy szeretné megtanulni ezeket a dolgokat, úgyhogy próbálom bevonni a dolgokba úgy, hogy ne érezze azt, hogy minden amit csinál rossz (még ha ez nehéz is). Minden esetre ma megkaptam a "maniac" jelzőt.^^ Szép és jó, ha az ember a precíz anyukájával tanulja meg a konyhai dolgokat.:) (Innen is hatalmas ölelgetés és cuppanós puszi Neked!)

Nos nyuszókáim, legyetek jók és lehet ám mesélni, hogy mi van veletek!:)

2012. március 12., hétfő

Egyveleg

Nos kedveskéim, a következő hetem kicsit sűrűbb lesz, mint az előző volt.

Ezen a héten Thomas-szal mi vagyunk a felelősek a vásárlásért és a főzésért. Mivel Thomasnak gőze sincs a főzésről, így rám hárul a nemes feladat, hogy ne hagyjam éhen halni a lakótársaimat.:) Mivel elég idegen a terep nekem (értsd: sosem főztem 6 emberre, pláne nem egy idegen országban ahol nem ismerik pl. a tejfölt vagy a vöröshagymát, és nem úgy, hogy az itthon fellelhető alapanyagok a spanyol konyhát tükrözik, mivel 2 hónapon keresztül Agueda, a spanyol lányzó főzött.) Szóval izgalmas lesz.:) Amúgy várom már a magyar ízeket, remélem legalább halványan emlékeztetni fog az otthoni dolgokra.

Más részről: Ezen a héten folytatódik az "ismerkedés" a munkákkal. Ma megyünk egy Managgio nevű helyre. Itt lovasterápia folyik, főként sérült gyerekekkel, néha felnőttekkel és olykor iskolákból is jönnek látogatni. Ilaria, a mentorunk szerint ez lesz a legnehezebb része a munkánknak, mind fizikailag mind lelkileg. Remélem jól helyt fogok tudni állni. 
Folytatjuk a kertnyitogatós projektet, kedden és szerdán én leszek a soros, úgyhogy remélem nem fogok nagyon eltévedni. Amúgy kezdem megszeretni a kertjeinket. 
Ezen kívül lesz egy "meeting"-ünk Irene-vel, aki nem tudom, hogy kink, de ő is kedves és folytatódnak az olasz óráink is.:) Szóval nem fogok unatkozni.

Tegnap délután Eveliina-val elmentünk bringázni, csináltunk egy "random check"-et, aztán elmentünk fagyizni. Nos az olasz fagyinak nincsen párja!:) Mikor jöttünk hazafelé iszonyatos emberáradattal találtuk magunkat szembe, úgyhogy miután letettük a bringákat, visszasétáltunk körül nézni. Azt hiszem valamilyen ünnep lehet, bár az is lehet, hogy minden hónapban van ilyen vásáros dolog. Minden esetre jó móka volt.:) Az előbbiekről néhány kép:

Ödön biciklizik.:)

Ödön virágot szeretget.

Egy hatalmas ajó az egyik belvárosi utcában.:)

Sok-sok pöllö! ^^ Ödön majd kiugrott a bőréből, egész este maradt volna csicseregni.


Bűbájos!



Ezekről a "szemét halakról" csak annyit, hogy amikor megkérdeztem a bácsit, aki árulta őket, hogy csinálhatok-e egy képet, nem hogy elhajtott volna, hanem mutatta, hogy erről is meg erről is.:) Tetszik ez a mentalitás.:)

Jók legyetek!:)

2012. március 10., szombat

Firenze

Nos, az egész úgy kezdődött, hogy Nőnap alkalmából az összes múzeumba és belépős helyre ingyenes volt a látogatás a lányoknak. Kis is gondolta 2 lányunk, hogy merre fog menni. Mivel nekem az nap este edzésem volt, egyikükhöz sem mertem csatlakozni, mivel meglehetősen hosszú túrázásban gondolkodtak, azonban kár lett volna kihagyni egy ilyen lehetőséget, úgyhogy végül úgy gondoltam, legyen Firenze! Megkérdeztem Thomast, hogy van-e kedve jönni, és láss csodát, volt!:) 

Szóval "reggel" elnyargaltunk a vonatállomásra, felpattantunk egy ZÖLD vonatra (Ödönnel természetesen) és 30 perc múlva, Firenzében találtuk magunkat. (Egy jó tanács azoknak akik meg óhajtanak látogatni: Nem elég megvenni a jegyet a jegypénztárban, azt érvényesíttetni is kell egy sárga kütyüvel, mivel ezek 3 hónapig érvényesek. Ha nem érvényesítteted, a kaller ugyanúgy megbüntet, mintha nem is lenne jegyed.:)) Miután kicsit kóricáltunk, megtaláltuk a Tourist Information-t, szereztünk térképet és irány a Ponte Vecchio!:) Persze, amíg odaértünk sok mindent láttunk, például:

Azt hiszem, ez csak egy "szimpla" épület, de nekem nagyon megtetszett.

Santa Maria Novella

Olyan hívogatóan integetnek ezek a pici ablakok a zsalugátereikkel, hogy nem tudtam ellenállni.


Az Arno a Ponte Vecchioval







A rengeteg csilli-villi ékszer a kirakatokban annyira nem fogott meg (kész szerencse), de azért találtam megörökíteni való dolgokat.:)

Elég kíváncsi jószágok.:)



Nos, a híd után megérkeztünk a Piazza Pittire. A szűk utcák miatt nem sikerült nagyon jó képeket csinálnom, de azért remélem "átjön" a hely hangulata.:) A Piazza Pittit a Pitti Kastély szegélyezi az egyik oldalról, ami mint utánaolvastam a világörökség részét képezi.:) Nos, sajnos én nem csináltam a kastély homlokzatáról képet, csak a parkról, de hála a wikipedia-nak, tudok mutatni.:)

Piazza Pitti
A Pitti Kastély "feneke"
A Kastély szemből
Miután elfogyasztottuk szerény ebédünket a téren, a Boboli Kertet céloztuk meg. A kert gyönyörű, tele szobrokkal és kis padokkal. Igazán hangulatos hely lehet nyáron. A család tájépítészét bizonyára elviszem majd oda.:) Ízelítőül pár kép:





Amúgy a kert telis tele van szörnyekkel, úgyhogy nem árt az óvatosság!



Mit sem sejtve elindultunk a kertben egy emelkedőn fölfelé...


... aztán a következő látvány tárult a szemünk elé:


Természetesen ez az a hely volt, ahol muszáj pózerkedni egy kicsit.:)







Utazásunk végéhez közeledve meglehetősen furcsa dolgot fedeztem fel, bár lehet, hogy ez csak nekem volt furcsa és Olaszországban teljesen szokványos.
A számozást érdemes alaposabban szemrevételezni.
 Végül egy hétköznapi "parkoló".


 Ezzel városnézésünk végére értünk. Ez csak a déli rész volt, úgyhogy lesz még firenzei kiruccanásunk.:) Ám itt Pratoban kis kitérőt kellett tennem hazafelé jövet, és egy általam eddig ismeretlen útvonalat fedeztem fel, szóval búcsúzóul egy kép a sógoromnak.:)


Tegnap este moziztunk a lányokkal, stílszerűen az Under the Tuscan Sun című filmet választottuk. Lányos műremek, de tetszett.:) 

Remélem elégedettek vagytok a képek mennyiségét illetően. Jók legyetek! Puszi!:)