Amint korábban említettem elég zsúfolt volt a hetem. Az első lazább napom a mai, úgyhogy nekikezdek a mesélésnek.:)
Először a "munkáról". Megvolt az első "Maneggio" élményem. Tegnap hippoterápia volt gyerekeknek. Az önkéntesek dolga mindössze a lovak karbantartása és az, hogy a gyakorló pályán vezessük a paripákat körbe körbe, amíg a gyerekek végrehajtják a gyakorlatokat a hátukon ülve. Nos szerencsétlenségemre pont tegnap tört rá egy epilepsziás roham egy kisfiúra és pont akkor amikor én vezetgettem a lovat. Azt hiszem "be kellett volna" pánikolnom, de annyira profin csináltak mindent az ott dolgozók, hogy nem ijedtem meg nagyon. Dracot (a paripát) sajnáltam picit, mert miután odébb vezettem, folyton nézni akarta, hogy mi történik a kisfiúval - azt hiszem kicsit megrémült - de azt az utasítást kaptam, hogy másfelé nézzünk. Szóval kb. 40 percen keresztül beszélgettem Dracoval, aztán leszedtük róla a felszerelést, megpucoltam és neki vége is lett a napnak. A kisfiúnak nem lett semmi komolya baja, talán kicsit megütötte magát. Amúgy minden a szokott rendben ment; gyerekek jöttek, lovak mentek, semmi különös. A csütörtökömet szintén ott töltöttem, de akkor egy iskolai csoport jött és minden "gyerek" (kb. 16-18 évesek) kipróbálták a lovaglást (az utolsókkal együtt én is!:)) Azt hiszem menni fog a projekt ezen része.
Voltunk azon a helyen is, ahol a nyelvtanítgatós dolog lesz (Tandem), na az nem nagyon fogott meg. Először is: az, hogy én tanítsak külföldieknek idegennyelvet az alapvetően nevetséges. Amúgy sem hiszem, hogy nagyon sok olasz akarna magyarul tanulni, ezt meg is említettem a mentorunk, mire nagy lelkesen mondta, hogy angolt is taníthatok. Jó vicc. A hely, ahol az órák lennének amúgy amolyan művésztelep szerű valami. Nem is lenne vele semmi bajom, de Ilaria megemlítette, hogy korábban húsfeldolgozó üzemként működött a hely és mint "dekoráció" a kampókat amiken az állatok lógtak feldolgozásra várva, megtartották. Ezek után kicsit liftezett a gyomrom. Ha ez még nem volna elég, az utunk egy kórházon át vezetett, mondván úgy rövidebb és amúgy is jó, ha tudjuk, hogy hol van a sürgősségi betegfelvétel... Eddig sem szerettem kórházba járkálni, de az elmúlt egy évben a kelleténél többször voltam kórházi látogató és ez még inkább fokozza az "irtózom a kórházaktól" érzésemet....
Amúgy jelentem: úgy fest tudok főzni; még mind a hatan élünk, pedig egész héten én főztem!:) Természetesen nem minden sikerült tökéletesen, de szerencsémre nem ismerik a magyar konyha ízeit, így nem "finnyáznak", hogy az ő családjuk ezt másként szokta és több ízben is éreztem az otthon ízeit, szóval ezzel remélem a továbbiakban sem lesz gondom.:) A borsó levesemet és a cukkini fasírtomat egyenesen imádták!:) (Nos ez volt az a rész, amikor felpattantam, hogy nekem muszáj valamit sütnöm és csináltam egy kis fahéjas csigát.)
És némi kiegészítés;, az együttélés első buktatói megjelentek, úgy mint: nem kellő odafigyeléssel való mosogatás, a száraz ruhák szárítón való felejtése, akkor mosol, amikor én akartam és a többi. Próbálok nagyon türelmes lenni főleg a "párommal" akivel ezen a héten a konyhát visszük, de a szentem olyan nevelést kapott otthon, hogy "neked nem kell csinálni semmit, még túl fiatal vagy" stb. Úgyhogy nehéz menet lesz, de a srác azt mondta, hogy szeretné megtanulni ezeket a dolgokat, úgyhogy próbálom bevonni a dolgokba úgy, hogy ne érezze azt, hogy minden amit csinál rossz (még ha ez nehéz is). Minden esetre ma megkaptam a "maniac" jelzőt.^^ Szép és jó, ha az ember a precíz anyukájával tanulja meg a konyhai dolgokat.:) (Innen is hatalmas ölelgetés és cuppanós puszi Neked!)
Nos nyuszókáim, legyetek jók és lehet ám mesélni, hogy mi van veletek!:)
Először gratulálok a csodaszép sütikhez, kis híján megkönnyeztem őket olyan szépek lettek. Biztos ízre is mesések.:)
VálaszTörlésMásodszor ha jól látom a sárkány egy Sárkány nevű lovat választott magának. Vagy fordítva^^
Harmadszor anyu könnyesre nevette, majd zokogta magát a bejegyzéseden, Te kis hatásvadászka:)