Vége a hétnek

Túléltem és még élveztem is egy kicsit!:)

Tegnap letettem a fakanalat egy rövid időre. A hetet megkoronázva megsütöttem életem legrosszabb pizzáját.:) Valami nem volt jó, mert az élesztő nem működött, a tésztát nem lehetett dagasztani csak gyúrni, a paradicsomszósz nagyon vizes volt, szóval a tészta elázott, úgyhogy katasztrófa volt, de elfogyott.:)

Szóval, még a pizza előtt, de az olasz óra után úgy döntöttünk Eveliinaval, hogy megnézzük a várat... azonban nem csak ketten mentünk.:)

Összekaptuk magunkat a "nagy" utazáshoz, be is sétáltunk a várba, mire egy kedves hölgy közölte, hogy negyed óra múlva zárnak, úgyhogy nem mehetünk fel a várfalra. Na igen, ez a mi formánk.:) Bánatunkat enyhítendő, jött az ötlet  G E L A T O.:) El is indultunk valamerre és hamarosan találtunk egy fagyizót. Én valami mogyorós mousse dolgot ettem és sztracsatellát. Ez a mousse dolog nagyon furcsa, mert annak ellenére, hogy fagyi, olyan érzés mintha egy langyos felhőt nyalogatnál.:) Irtó jó cucc!:) Egy kellemes kis téren fogyasztottuk el a fagyinkat és sokadszorra is megvitattuk, hogy elképesztő, hogy itt vagyunk Olaszország közepén, fagyizunk és még 8,5 hónap áll rendelkezésünkre, hogy felfedezzük a környéket.:) Nagy ámuldozásunkból az riasztott fel bennünket, hogy egy kisebb csoport ember trombitával, dobbal és még pár apróbb hangszerrel járja az utcákat és vidáman zenélget. Ezek a zenélő emberek, az idős bácsi aki az unokáját tologatta egy nagy biciklin és a beszélgető nyugdíjasok annyira élővé teszik ezt az egész helyet, hogy az valami fantasztikus.:)

Piazza del Comune

A fagyi után úgy döntöttünk, hogy megörökítjük Antti Ville-t (Eveliina kis világjáró pajtását) a pratoi Dóm társaságában. Kicsit turistáskodtunk, amíg még megtehetjük (ugyanis véleményünk szerint 1,5 hónap múlva már kilépünk a turista fogalomkörből). Ennek eredményei:

Antti Ville ás Ödön, a két világjáró.:)

Bohóckodás.^^

Ennyit a múlt hétről. A mai napom egészen laza volt. Kivasaltam a cuccaimat, kitakarítottam a lakosztályomat, felderítettem a kis mindenes szobánkat és találtam "csodaszép" ZÖLD ágyneműt!:) Vagyis két lepedőt. Az olaszok furák, mert nem használnak takaró huzatot, de mivel én magyar vagyok, ezért én a takarót egy lepedőre rakva használom, hogy mégis legyen valami takaróhuzat jellege a dolognak.:) Szóval kimostam az új kincseimet és alig várom, hogy kivasalhassam őket.:) Ezen kívül új lakótársamnak, Bálintnak, szerkesztettem egy új cserépalátétet egy mascarpones dobozból, mert eddig egy tányéron lakott, de az nem volt a legmegfelelőbb hely neki. Mindezek mellett még volt némi időm olaszozni is, sőt egy kis délutáni szundi is belefért.:) 

Ennyit mára drágaságaim! Jó éjszakát!:)