Telik az idő

Negyedik hetünket kezdtük meg a mai nappal.

A hétvége a szokásos, fenomenálisan izgalmas olasz órákkal telt, A tanárnő nagyon aranyos, de elég nehéz dolga van, mivel a csoport eléggé heterogén. Vagyunk mi, "a nyugatról jött ifjú titánok", vannak nagyon aranyos kínai bevándorlók, van egy adag pakisztánink és jó pár afrikaink is. Nyilván az egyéni képességek is különböznek, de az egyes országok oktatási színvonala is, és ez eléggé meglátszik. Ami nagyon jó, hogy sokat beszélünk, a nyelvtannal meg tudunk itthon a saját tempónkban haladni. Alapvetően amúgy jó hangulatban telnek az órák, mindig történik valami vicces.:)

Ma ismét a lovardában töltöttem a délelőttömet. Az egyik paripánk sajnos "elromlott". Brio eléggé harapós lett mostanában. Fájlalja a bal mellső lábát ezért nem túl boldog amikor kivezetjük a boxából és elkezdjük letakarítani és azért sem rajong, amikor plusz teherként gyerekeket ültetnek a hátára, szóval ma már kapott a szájára egy vékony szíjat, hogy ne tudja nagyon kinyitni, így harapni sem nagyon tud (de azért elég félelmetes ahogy csattogtatja a fogait és ez nem vicc!). A másik ma használt paripánk Brichola, aki nagyon jámbor jószág csak épp állandóan nyáladzik és tüsszög, ami nem mókás, ha épp te sétálsz mellette és épp te fogod az álla alatt a kantárt. Sebaj, azért szeretjük mindkét paripát.:) Majd lesznek fotók is meg minden.:)

A német konyhás hetet túléltük, volt pár kellemes meglepetés és volt kellemetlen is. Az, hogy naponta csak egyszer főznek, az nem lett volna gond, ha ezt nem hétfőn este 9kor adja elő a lányzó, mert ha ezt tudom, akkor vígan megvacsorázok 7-8 körül. Sebaj, volt olyan étke ami ízlett, volt ami kevésbé, de tegnap csinált valami nagyon jó sütikét!:) Azt minden esetre nehezen nyeltem le, hogy tegnap este fél tízkor, amikor megkérdeztem, hogy szándékoznak-e ma főzni vagy mindenki eszik amit talál. Némi gondolkodás után előadta, hogy legyen mondjuk pesztós tészta a vacsi. Szóval fél tízkor nekiálltunk vacsorát csinálni (Eveliina és én) pedig német önkéntesünk egész délután itthon volt. Ma eljátszotta ugyanezt; fél négykor ebédeltünk, úgyhogy szóvá tettem a dolgot, hogy tök jó lenne, ha ebédidőben lenne az ebéd és vacsoraidőben a vacsora. Egyszer ezt már megbeszéltük, de ezek szerint tök feleslegesen. A legidegesítőbb az egészben az volt, hogy beszélgettünk erről 1-1 emberrel és ők is mondták, hogy igen, az jó lenne ha időben lenne a kaja, de mikor szóvá tettem, mindenki lapult mint szar a fűben, úgyhogy újfent én vagyok a hisztis magyar lány... -.- Nem baj, jövőhéten én főzök és akkor lesz kaja amikor én akarom.:) Ez a legjobb az egészben!:) Volt némi hozadéka is ennek a kis incidensnek, mivel annyira felhúztam magam azon, hogy mindenki csak sunyít, hogy muszáj volt lefoglalnom magam valamivel. Íme az eredmény:

Ez egy virágzó fa, a fotó nem a legjobb, de el lehet jönni megcsodálni élőben. :)