Fordulópont?

Tudom, eltűntem. Meg is jegyeztétek nekem. Nos, itt vagyok.

Nem sok minden változott az elmúlt héten. Voltam a hegyekben lévő szálláson egyedüli EVS önkéntesként és minden félelmem ellenére velem nem ordított a "főnökünk". Sőt, egészen kedves volt!:) A szállásról annyit, hogy valóban a semmi közepén van, napkollektoros és kazános melegvíz előállító rendszerrel, szóval ne egy ötcsillagos szállodát képzeljetek el.:) Amúgy hangulatos kis kunyhó, csak balga módon nem vittem kellő mennyiségű ruhát, így enyhén szétfagytam éjszaka (4 pléd alatt). Minden esetre, azt hiszem, hogy nem fogom utálni. A vendégeink; egy csoportnyi pszichiátriai gondozás alatt álló emberke, meglehetősen aranyosak voltak. Kicsit féltem ettől a részétől a projektnek, úgy értem a sérültekkel való foglalkozástól, de szerintem egészen jól boldogulok. 

Szombat délután.

Vasárnap reggel.

Itt is igazi áprilisi változékony idő van, mint látjátok.:) Vasárnap, amikor a zuhogó esőben a gigászi méretű terepjáróval vánszorogtunk le a hegyekből (ezek igazi hegyek, nem ám olyan otthoniak!), egy rakás biciklistával találkoztunk. Némi elégtételt éreztem, mert az ó bringáikon sincs sárhányó, és olyan kis sártenger volt a hátukon, hogy öröm volt nézni. Minden esetre azt hiszem ők már a "nem normális" kategória voltak.:) Amúgy mulatságos volt.:)

És most a fordulópontról pár szót. Ma kaptuk az SMS-t a főnöktől, hogy holnap találkozunk az irodában és újra átbeszéljük a projektet. Mint megtudtam pár perce, ott lesz majd' az egész Legambiente stáb. Kicsit bepöccent ránk a főnök. Igazából meg is értem. Írtam már a három kertről. Világosan megmondták, hogy akkor is oda kell menni és elkiabálni kétszer "A kertet zárjuk" mondatot, ha mindenki tudja, hogy nem tudjuk bezárni őket. A Legambiente szerződésben áll az önkormányzattal, hogy ezt megcsináljuk, pénzt kap ezért. Az, hogy az önkormányzat a leggagyibb lakatot veszi és 2 nap alatt feltörik a kínaiak, az már viszont nem a Legambiente problémája, hanem az önkormányzaté. Nekünk csak oda kell menni. Ennyi, nem nagy cucc. Nos, kedves lakótársaim igen érdekesen értelmezik az önkéntesség fogalmát. Azt már megszoktuk, hogy csigazabáló barátunk nagy ívben tesz rá, hogy mit kéne (és hogyan) csinálni, de mint kiderült, német kolleginája is egészen rugalmasan kezeli a dolgot, mivel ha esik az eső, akkor csak a másik két kerttel foglalkozik. Ennyit a német precizitásról...  Lengyel barátunk aktívan dolgozik itthon azon, hogy mindenkit a főnök és a projekt ellen hangoljon, egész nagy sikerrel. Ő (saját elmondása szerint is) azért van itt, mert Toscana igen szép környék, és könnyű innen utazgatni, amúgy inkább a művészettörténet érdekli, mintsem a "mocskos" faültetés és egyebek. Komolyan mondom, elképesztő. Talán elmond valamit a munkához való hozzáállásról, hogy az 5 önkéntesből 3-nak (ebből kettő 28 éves!) soha nem volt normális* munkája...(*Normális: nem anyuci cége, nem önkénteskedés valamelyik másik programban.) Nem is értem, hogy hogy nyúlhatott ennyire mellé a fogadó szervezetem. Bár lehet, hogy ez a "normális" EVS mentalitás, bár kötve hiszem, mivel a másik három általam ismert (jövendőbeli ill. ex-) EVS önkéntes eléggé komolyan veszi az ilyen fajta tevékenységet is... Ez csak egy kis ízelítő abból, ami itt folyik...

Végül, hogy valami mással búcsúzzak, ne ez a borzalom maradjon meg bennetek, íme:

Megcsináltam, igen.:)

Varrócérna. :]

Refugio.

Quercus rubra ^^

 Zárásul küldök nektek némi Italia-t! Ezt hallgattuk edzésre menet. Titeket mire emlékeztet?

Smaci! :)