Csak a szokásos

Most nincs nagy bejelenteni valóm, nem látogatott meg senki és még csak új kreációval sem örvendeztetlek meg benneteket. Csak gondoltam, írok pár sort.:)

Vasárnap van. Egy ideje különleges jelentőséggel bírnak a vasárnapok. Nem nehéz kitalálni, hogy miért; vasárnap lesz az a nap, amikor végleg kilépek eme lakás ajtaján. Nagyon furcsa lesz, hiszen soha nem költöztem még el sehonnan... Legalább ezt is kipróbálhatom.:)

Pár nap múlva indulunk az érkezés utáni képzésre is. Ez a képzés az a dolog, ami az önkéntest felkészítené az idegen országban eltöltendő hónapok megpróbáltatásaira. Lesz nyelvtanfolyam, "mi is az az EVS" téma, konfliktusmegoldó trükkök és hasonlóan hasznos dolgok. Minden bizonnyal sok hasznát fogjuk venni az utolsó 1,5 hónapunkban.:) Sebaj, legalább most is van mit várni. Kifejezetten rosszul viselném, ha már csak azt a különleges vasárnapot várhatnám. Minden esetre nagyon trükkösen mindenféle dolgokat kitaláltam magamnak az utolsó 1,5 hónapra is, hogy akkor is lehessen mit várni. Lehet, hogy nevetségesnek és gyerekesnek tűnik, de egyszerűen kell valami, ameddig lehet számolgatni a napokat, perceket. Az a 6 hét nagyon hosszú lenne enélkül. A projektünk a végét járja, lovacskázás és kertnyitogatás. Szerencsére beindult az aikido, ami még egy kis lökés, mind lelkileg, mind nyelvgyakorlás szempontjából. Már egészen jól elbeszélgetek a srácokkal.:)

Szóval a képzés utáni 6 hétre tervezett programjaim: szeretnék egy 2-3-4 napos kirándulást csinálni Velence-Padova-Verona-Vicenza környékén, el kell intéznem a felvételi dolgokat, meg kell vennem a buszjegyemet hazafelé, még el akarok menni Firenzébe 1-2 apróságért és lassan-lassan elkezdhetek majd készülődni. Készülődni arra, hogy nem sokára újra megölelgethetek mindenkit, arra, hogy többször is el kell majd mesélnem ezt a 9 hónapot, mert az ígéretekhez híven, jó pár kedves ismerősöm rá sem hederített a blogomra, és készülni arra, hogy a hónapok alatt felhalmozott holmimat bepasszírozzam a bőröndökbe. Anyáék rengeteg dolgot hazavittek, nélkülük nem is tudom, hogy hogy tudnék hazamenni. Szóval van 1-2 dolog amit végre akarok hajtani még itt, majd' elfelejtettem, hogy mindenképpen el akarom kezdeni az olasz könyvem második kötetét is és azt sem tartom kizártnak, hogy pár horgolt micsoda még születni fog a kezeim között.:)

De vissza a jelenbe, pontosabban ezúttal a múltba. Pénteken voltam lovacskáztatni. Eléggé megtépázódtak az idegeim, ugyanis elég nyűgös volt Briciola, így kb. 4 órán keresztül közelharcot vívtam a pár száz kilós jószággal. Fájt rendesen mindenem a végére, ráadásul esett az eső is és még jó nagy adag nyálfolyamok is a délután részét képezték... Az alábbi képek azonban még az egész birkózás előtt készültek, derűs hangulatban.:)

Ébredezünk ébredezünk?:)

Több képem is van, de ezt a hármat is 1,5 óra volt feltölteni. Már ebből is elegem van...

Derűsebb napokat! Puszi!