Megérkeztem a napsütötte Riminiből. Azt nem mondom, hogy sokkal okosabb lettem, de találkoztam egy csomó jó arc emberkével és néhány kevésbé jó arccal is (természetesen). A szállásunk egy 4 csillagos hotelben volt, ami irtóra jól hangzik, de spórolás végett a 2 ágyas szobákban 3, a 3 ágyasokban 4 önkéntest szállásoltak el. Ennek eredményét az alábbi képen láthatjátok.
Jó 2 órás várakozás után végre elkezdtek szállingózni a többiek és együtt megebédeltünk. Az étterem eléggé értette a dolgát, mindössze 2 fájó pont volt: reggelinél nem volt müzli/gabonapehely és vacsora után kaptunk desszertet, ebéd után pedig gyümölcsöt. Fordítva jobban tetszett volna, de ilyen az élet.:)
A képzés maga, sok újdonsággal nem szolgált nekem. Volt mindenféle jégtörő/ébresztő játék, névtanulós, probléma megoldós, "hogyan dolgozzunk együtt?"-es és sorolhatnám napestig. Viszont nekem elég érdekes volt az olasz kultúra bemutatása rész, mivel nincs olasz lakótársunk és nem mondanám, hogy túlzottan integrálódtunk a helyi közösségbe. Volt szó a "hadonászásról", a maffiáról, a külföldiekhez való viszonyról, a sztereotípiákról stb. A nyelvórák is jók voltak. Mivel aaaannyira nagyon okos vagyok, a haladó csoportba kerültem. Na ez annyit tesz, hogy olaszul folyamatosan beszélők között kellett boldogulnom egy teljes héten keresztül. Az órák során különböző témákról beszélgettünk és foglaltunk állást de a nyelvtani ismereteim nem igazán bővültek. Mindennek ellenére több tréner is megjegyezte, hogy sokat fejlődtem, nyilván mert rá voltam kényszerítve, hogy beszéljek, így értelmet nyert a sok nyelvtani szerkezet és szó, amit a fejemben tartogattam eddig.:)
A társaság nagyon vegyes volt. A csoport majd 1/3-a spanyol ajkú volt, ami elég frusztráló volt, amikor lazán spanyolul csevegtek magas ívből téve rá, hogy ezt bizony sokan nem értik, volt 4-5 francia, és volt egy adag balkáni is, akik szintén jól megértették egymás anyanyelvét.
A szobatársaim egy spanyol és egy francia lány volt. A franciával nem sokat beszélgettem. Két nappal a képzés előtt érkezett és se angolul se olaszul nem beszélt. Minden esetre a képzés végére azért már sikerült 1-2 mondatot váltani. A szépen lassan beszélt olaszt ugyanis nagyjából megértette.
Igen, minden este volt bulizás, de én nem nagyon vettem részt benne. Nem, nem azért mert antiszoc vagyok, hanem azért mert nem egyszer 11-kor fejeződtek be a kötelező programok és mert csak kint lehetett mulatozni. Mivel a tengerparton voltunk (gondolom ezért), annak ellenére, hogy nappal egészen kellemes 20 fokok voltak, éjszaka elég keményen lehűlt a levegő és hiába öltöztem fel, fél óra álldogálás után teljesen átfagyott mindenem. Nyilván, megfelelő motiváció hatására kibírtam volna, de nekem nem igazán volt felemelő a spanyol és orosz/balkáni "ordítva-énekelős" mulatság. Nem vagyok partyarc, ilyen az élet.
Kaptok pár hangulatképet, mert az eddig írottakat visszaolvasva nem tűnik valami pozitívnak.:)
 |
| Látlak ám! |
 |
| Sunshine, beach, tücsök... |
 |
| Jön-JÖn-JÖN!!! :) |
Összességében jól éreztem magam. Nem mondanám túlzottan hasznosnak a dolgot (leszámítva a beszédkészségem javulását), de kellett némi változatosság. Bár, ha azt vesszük így még jobban sokkolt az itthoni mocsok, a hűtőben tenyésző penész mennyisége és a WC körüli állapotok. Utálom, hogy mocsokban élünk, fel nem foghatom, hogy hogy lehet egész nap vígan ücsörögni a szemétdomb tetején...
Legyetek jók Babókák és írjatok nekem!:)
Semmi probléma Kicsim. Most, miután átestél a ráhangoló tréningen, a hátralévő egy hónapot már fejjel lefelé állítva is kibírod. :-)
VálaszTörlésDrága, egyetlen Törpillám! Ha a következő bejegyzésed is az utóbbiakhoz hasonlatosan mufurc és önsajnálatban dagonyázós lesz, én úgy meg nyünyürgetlek, hogy attól koldulsz!:p Tessék lelkesedni, örülni a szélnek, a hóesésnek (Helsinkiben havazik, bizony), a tarka faleveleknek, a gerincborzongató hűvösnek, a tengerparti napkeltének, a zöld zsalugátereknek és sárga vonalaknak (utóbbiaknak különösen;) ) Tessék színes fonalakból bohókás holmikat horgolni, kiülni a vár tetejére és a várost nézni, amitől rövidest búcsúznod kell, faleveleket úsztatni a folyón és végiggondolni, hogy mit kaptál Te attól az országtól, várostól és azoktól az emberektől, akiket most a hátad közepére kívánsz! Lassan itt a summázás ideje, de van még lehetőséged pótolni az át nem élt élményeket. Előre fényben, emelt fővel, mosolygósan - ne menekülj, legyen diadalmenet a történeted!;)
VálaszTörlés