A hétvégék

Mindig emlegetem nektek, hogy megyek a hegyekbe, de igazából még sosem meséltem arról, hogy ott mit is csinálunk. Nos, ennek is eljött az ideje.:)

Úgy néz ki a móka, hogy kora délután összeszednek minket valahol a Jeep-pel és irány a vityilló. Ott szépen leellenőrizzük a szobákat, kikészítjük a szükséges mennyiségű takarókat, ágynemű huzatot stb-t, aztán irány a konyha és a vacsora készítés. Ez elég szórakoztató szokott lenni. Szeretek a konyhában lenni. Egyrészt, mert az a legmelegebb hely, másrészt, mert oda viszonylag ritkán jönnek be a vendégek. Főzés közben, amikor nincs szüksége a főnöknek ránk, megterítünk 30-40 emberre, aztán elkezdenek szállingózni a vendégek. 8 körül megetetjük a népet. Ez kb. egy órás elfoglaltság, mivel két fogás plusz desszert, plusz kávé a menü. Nem is értem, hogy miért isznak az olaszok vacsora után is kávét. Nekem ez nagyon fura. Miután megeszegettek mindent a vendégeink, a két túravezetővel elmennek az éjszakai túrára szarvasokat lesni és hallgatni. Nekünk ekkor jön a munka neheze: romeltakarítás. Ez kb. eltart 10-ig fél 11-ig. Én ezek után felmenekülök a szobánkba, mert elég fárasztó ez az egész őrület és mindig félek, hogy annyira átfagynak a tagjaim, hogy megint nem tudok elaludni (mint legelső alkalommal). Reggel megint megterítgetünk, kikészítjük a harapnivalót, teát és kávét főzünk és várjuk, hogy végre elkezdjenek leszállingózni az emberek. Elvileg 8.30 vagy 9.00 a reggeli meghirdetett ideje. Gyakorlatilag elég lazán veszik a dolgot. Valaki csak fél órával később botladozik le. Ezzel semmi baj nem lenne, ha mi ettől függetlenül tudnánk haladni a dolgainkkal, de ugye ez nem így megy. Szóval amíg az utolsó csipás szemű emberek is befejezik a reggelit, addig mi malmozunk a konyhában. Miután mindenki kifizetett mindent és elindult haza, mi nekilátunk kitakarítani a házat. Ez még nagyjából újabb 1-1,5 óra. Többnyire már dél felé végzünk a munkával. Utána bevágódunk a Jeep-be és irány Prato (újabb 1-1,5 óra). Szóval itthon vagyunk 2 felé. Összességében szeretem ezt a munkát, telik vele az idő és fizikálisan kellően fárasztó. Akikkel ott dolgozunk őket is kedvelem és kiváló alkalom az olasz gyakorlására.:) Az egyetlen bajom a hideg... 

És képzeljétek! Megyek érkezés utáni képzésre! Mindössze 7,5 hónap várakozás után eljutok oda! Hát nem nagyszerű?:) Riminiben lesz és 2 másik magyar lány is a meghívottak listáján szerepel! Remélem jól fogom érezni magamat.:) Minden esetre nagyon jó lesz végre kicsit kizökkenni innen, mert már eléggé nehezen viselem a hétköznapokat. Szóval október 17-24 között nem nagyon fogtok bejegyzést kapni. 

Fura lesz, mert az utolsó hónapra új koordinátort kapunk, mivel a jelenlegi koordinátorunk 24-én Kanadába költözik. Nem tudom, hogy miért nem marad a projektünk végéig a mostani, de ez van. Szóval a novemberi programunk egyelőre egy baromi nagy kérdőjel. A leendő koordinátorunkat is ismerjük. Dolgoztunk is vele együtt a nemzetközi táborok keretében. Kedves természetű nő, de nekem nem úgy tűnt, mint aki jó szervező- vagy probléma megoldó képességekkel rendelkezne... Sebaj, egy hónapot csak kibírunk még ennél is szervezetlenebbül. A probléma megoldással pedig igazából már egyikünk sem nagyon bajlódik. Mindenki beletörődött és belefásult mindenbe...

Hallom, otthon már intenzíven közeleg az igazi ősz. Nos, itt ma gyönyörűen sütött a nap és a reggeli 16 fok után, napközben már 26 fok volt!:) Szép estét nektek! Puszi!