Már amikor Anyáék itt voltak, az utolsó napokban enyhén fájdogált a fogam. Az elején nem is voltam benne biztos, hogy fáj, mert sosem fájt még és gondoltam, biztos csak az idegesség. Miután újra és újra ugyanazt éreztem, kezdett gyanús lenni, hogy ez bizony nem csak képzelgés. Szóval miután hazaértem Velencéből, írtam egy e-mailt a koordinátoromnak, hogy fogorvoshoz kéne mennem. Nagyon rendes volt, már másnap délelőtt mentünk a fogászatra. Itt nincsen SZTK-s fogászat, szóval maradt a magánrendelés.
Valami papír kitöltése és némi ücsörgés után szemrevételezett először az asszisztens, majd a doki is. Mivel nem voltam bejelentkezve, mert ez "sürgősségi" dolog volt, kb 1,5 órát ücsörögtünk ott, de nem tűnt hosszúnak. A rendelőben kellemes zene szólt, rengeteg "nagyon izgalmas" képes magazinnal szórakoztattuk magunkat és Ilariával is beszélgettünk. Lassan felszabadult a rendelő, szépen becsücsültem a székbe és vártam az ítéletet. A doki nagyon jó fej volt, amúgy. Kis fekete orvos, állandóan nevetgél és viccelődik, szóval totál nem éreztem a szokásos nyomasztó hangulatot nála. Megvizsgált jobbról, balról, csinált valami video-röntgen akármicsodát, majd kihirdette, hogy itt bizony gyökér-kezelni kell. Sajnos sejtettem, hogy ezt fogja mondani, de amit álmomban sem gondoltam, az az, hogy azzal a fogammal van gond, amit otthon már betömtek. Nem tudom, hogy pontosan miért kezdett el fájni, a doki annyit mondott, hogy ezt már alapból gyökérkezelni lehetett volna, így most kinyitja újra és megcsinálja. Szépen megkaptam az érzéstelenítőt, utána már nem is nagyon aggodalmaskodtam. Fúrt, faragott, viccelődött, túrt, tekert, mindent csinált amit el tudtok képzelni.:) Kaptam egy csinos kis ideiglenes tömést is és megbeszéltük, hogy 10 nap múlva találkozunk, addig a fogamba tömködött gyógyszernek hatnia kell. Vége az első felvonásnak.
10 nappal később megérkeztem a rendelőbe, ücsörögtem egy sort, majd közölte a doki, hogy most nem fog tudni befejezni, mert beesett valami másik sürgős eset úgyhogy csak megkopogtatta a fogacskámat és megkérdezte, hogy fáj-e. Mondtam neki, hogy nem, nem fáj, majd egy újabb időpont egyeztetés után 1,5 órával érkezésemet követően távoztam.
Egy héttel később már kissé unottan érkeztem a rendelőbe. Ezúttal szerencsém volt, ráért a doki. Immár mosolyogva huppantam bele a székbe, tátottam a számat ő túrt megint egy sort, kiszedegette a gyógyszer-dolgokat, majd valami irtó fincsi szegfűszeges dolgot pakolt a gyökérkéimbe és bezárta őket. Nagyon vidám is lehettem volna, de menet közben megállapították, hogy hopp, a mögötte lévő fogamon is van egy pici lyuk. Ó, hogy az a... - gondoltam. Remek. Szóval megállapodtunk, hogy legközelebb majd betömi a két fogamat egyszerre, mert ugye ezúttal csak a gyökércsatornát csukta be vagy mi.
Ismét egy hét elteltével megérkeztem a rendelőbe, már nagyon unottan. Csüccs be a székbe, nyit, farag, fúr, kipakol, bepakol stb. A gyökérkezelt fogammal nem volt gond, node a másikon az a picike lyuk egy picit mélyebb volt, mint a doki először gondolta, de úgy volt vele, hogy ezért kár az érzéstelenítő... Nem esett jól a dolog, de látjátok, túléltem. Tömöckölt, lámpázott, majd egy hónap "randizás" után közölte, hogy KÉSZ. Nagyszerű! Amúgy már egészen megkedveltem őket, úgyhogy kicsit sajnálom, hogy nem találkozom velük többször, dehát ilyen az élet.
Az egész procedúra kb. 10 órámba került és majd 300 euromba. Bízom az AXA-ban, hogy tényleg visszatéríti ezt a pénzt, amúgy meg időmilliomos vagyok. Mindazonáltal bízom benne, hogy ezzel a két megszerelt fogammal több gond nem lesz.
The end.:)
Én bízom benne, hogy a többivel sem lesz gond.
VálaszTörlés