Pisa

Egy nem éppen nyugodt éjszaka után (legalábbis a többiek ezt mesélték) elindultunk mindenféle hibás építészeti kincseket nézegetni.

Mivel Pisa nekem már nem volt újdonság és már nektek is mutogattam rengeteg fényképet róla, most be kell érnetek kevesebbel.:)

Anya kívánságának eleget téve egy kávézóban reggeliztünk. Az isteni croassant-tal és capuccino-val a pocakunkban elindultunk a sétálgató utcán. Én nagyon szeretem azt az utcát, úgyhogy örömmel nézelődtem megint.:) Meglátogattunk a Giardino di Scotto-t is, mert mégis csak volt velünk egy tájépítész.:)

 

 

A kertecske után a parton sétálva közelítettük meg a Piazza dei Miracoli-t, utazásunk célját. Menet közben elnyaltunk egy fagyit, megpihentünk felfrissülni, majd végül megérkeztünk. Mindenkinek nagyon tetszett a tér, amit nem is csodálok, hiszen gyönyörű. A zöld fű-kék ég-fehér márvány igen szépen mutat együtt, de ezt már láthattátok.:) Némi fotózás után Anyáék úgy döntöttek, hogy megnézik a Katedrálist és a Keresztelő kápolnát, mi a Lacival, a fűben fetrengés mellett döntöttünk. Miután mindenki kiélvezte döntésének következményét, a Keresztelő kápolna lábánál megebédeltünk, majd megrohamoztuk a bazársort. (Szerény személyem egy gyönyörű pasminával gazdagodott, a többiekre nem emlékszem.:))

Mivel még előző nap kaptam egy üzenetet, hogy a bogárirtók 17.00-ra mennek a lakásba és 8 órán keresztül nem nagyon kéne otthon lennünk, megbeszéltük, hogy akkor hazaérünk még 5 előtt, összeszedünk néhány cuccot és keresünk valami szállást Pratoban. Ebből kifolyólag Pisa-t egy kellemes kis séta után már magunk mögött tudtuk. Nem meglepő, a firenzei átszállásunk során a vonat késett (igen megint), úgyhogy végülis csak 6 óra felé értünk haza. Mivel a várat csak 7-ig lehet megnézni és ha jöttek az irtók, akkor már úgyis irtanak, felvetettem, hogy nézzük meg a várat még iziben. Végül a többiek is rábólintottak. Nem egy nagy monstrum a kis drágám, de én nagyon szeretem. Persze a Laci rögtön elkezdte tervezgetni és fejtegetni, hogy milyen klassz dolgokat lehetne még beleépíteni, Anyu pedig minden ismertető táblánál álldigállt egy sort, végülis azt hiszem, tetszett a népnek.:)

 

Együtt.

 

A mókázgatás után izgatottan lépkedtünk hazafelé, fogalmunk sem volt, hogy mi vár ránk. Dobogó szívvel nyitottam az ajtót, fordult a kulcs, vártam az arcomba ömlő füstöt, de semmi. Kinyitottam az ajtót rendesen: semmi. Értetlenkedve pislogtam, de még mindig semmi. Kirobogtunk azért gyorsan az erkélyre laptoppal együtt, hogy akkor nézzünk szállást. Egészen más körülmények voltak, mint az előző irtás után és minden szobában találtunk egy flakont. A Laci javaslatára és a google translate segítségével megfejtettük a flakonon található szöveget, mely szerint 30-60 perc hatóidő után jól ki kell szellőztetni és ennyi. Hurrá, nem kell szállást keresni! Örömmel vetettük bele magunkat Anyával a takarításnak, amíg a Nikiék elmentek vacsit venni. Nagy szerencsénkre nem az az olaj fázisú irtó anyag volt a mostani, mint legutóbb, így gyakorlatilag csak a tudat miatt kellett feltakarítani. Szépen elrendeztük a konyhát, a fürdőszobát és a szobámat. Anyával visszakalapáltuk a szegélyléceimet, a Laci pedig segített helyre tologatni a szekrényeimet. Egy jó ízű vacsora és egy üveg finom borocska után szép sorban letusoltunk a tiszta fürdőszobában és lefeküdtünk aludni.:) 

 

Másnap hatalmas kalandok vártak ránk, amikről legközelebb írok. Ne szalasszátok el a következő bejegyzés elolvasását sem! Szép estét, puszi!