Másnap

Boldogan ébredtem csütörtök reggel. A tudat, hogy tényleg a családommal vagyok és csak ki kell nyitnom a szememet ahhoz, hogy Anya rám mosolyogjon, kellemesen cirógatta a lelkemet.

Miután kikászálódtunk az ágyból, kirobogtunk az erkélyre egy kis családi megbeszélésre, hogy mit hogyan intézzünk a nap folyamán. Ami azt illeti meglehetősen szép volt a kilátás nappal is.:)

Jó reggelt Rio Marina!

Mókásak az olaszok, még mindig.:)

Egy igen kellemes reggeli után, a buszmenetrendről tájékozódva felkerekedtünk megkeresni a buszmegállót. Nem volt különösebben nehéz feladat, mivel Rio Marina nem éppen egy metropolisz. A buszra várva felfedeztük, hogy egy mérleg is van a buszmegállóban, kis táblázattal a tetején, hogy milyen magassághoz hány kilónak kellene lenned. Nagyon cuki dolog, 50 centtel működik. Mi nem próbáltuk ki.:) Végül jött a busz, mi felszálltunk rá és ámulva nézelődtünk szerte széjjel. Meg kellett állapítsam, nem csak Rio Marina csodálatos, de az egész sziget!:)

Miután kinézelődtük magunkat, megérkeztünk Portoferraio-ba, a sziget fővárosába.

Itt főként Napóleon száműzetésének helyszínét szerettük volna látni és persze strandolni.:) Szóval elindultunk először a partra picit ücsörögni, eszegetni stb. A part gyönyörű volt, de eléggé szeles volt az idő. Legalábbis ekkor még azt hittük, hogy ez az eléggé szeles verzió. Minden esetre a lábáztatás, a kavics gyűjtögetés és a tenger bámulás mindannyiunk részéről megvolt.:)

"Nézd Anya, ez is milyen szép!"

A lazulás után felkerekedtünk meglátogatni a Fortezza Medicea-t, Napóleon egykori lakhelyét. Szép nagy monstrum sok emelkedővel és csodálatos kilátással! Nekem nagyon tetszett az egész!

Tetők, Zitának.:)

Anya les.:)

Miután meghódítottuk az erődöt, némi tanakodás és totyorgás után úgy döntöttünk, hogy arra a partszakaszra megyünk vissza, amelyiken délelőtt is voltunk. Ekkor már tényleg fújt a szél, nem ám csak olyan szelíd szellő simogatta a vízfelszínt mint előzőleg. Azért a bátrabbak megint bemerészkedtek térdig a vízbe és várták, hogy jöjjön a nagy hullám. És a nagy hullám jött mi pedig kacagtunk.:)

 

Átfázva, de jókedvűen végül elballagtunk a kikötőbe, hogy visszakompozhassunk a kontinensre. A komp késett, aztán német turistákkal álldigáltunk még egy sort a szélben, végül sikerült feltuszakodni és helyet foglalni. A szélnek köszönhetően a 40 perces út 2 órára duzzadt, aminek köszönhetően lekéstük a vonatunkat. Sebaj, egy gyors vacsora és némi váróteremben ülés után 30-40 perces késés beiktatásával a vonat megjött, mi pedig végül 11 óra felé megérkeztünk Pisa-ba, elfoglaltuk a nem épp csendesnek nevezhető szállásunkat és reggelig hevertünk.

Jó éjszakát gyerekek!:)