Nyűgös napok

Bizony-bizony, az utóbbi napokban nem felhőtlen a boldogságom. És tegnap arra is rájöttem, hogy miért.

Napok óta fáradt vagyok, de nem értettem, hogy miért, hiszen ugyanannyit alszom mint eddig. Tegnap fél 12 körül szépen befeküdtem az ágyamba és megvilágosodtam. Kétféle zene dörömbölt az utcáról befelé, valami komolyzene, meg valami party zene. A várban, ami kb 100 méterre van tőlünk nyáron mozi működött alkalmanként, amit tök jól lehetett hallani a szobámból, főként a zenei aláfestsést. Nem tudom, hogy tegnap is előadás volt-e vagy valami egyéb esemény volt, de eléggé nehezen viseltem ezt a kombót. Ha ez még nem volna elég, kb 5 percenként suhantak el robogók az ablakom alatt és a sarkon még egy sürgősségi intézet is van, akik szükségét érzik annak, hogy éjfél után is teljes hangerővel, a garázsból kiállva rögtön bekapcsolják a szirénát. Az a gyanúm, hogy napok óta ilyen "nyugalmasak" az éjszakáim és ezért vagyok ilyen meggyötört. Gondoltam, sebaj, reggel majd alszom jó sokáig, úgysem nyitok kerteket. Ma nem jött a suvick-jármű (ami nem szégyell esetenként hajnali 5-kor végigdübörögni az utcán) ellenben néhány munkás elkezdett kalapálni 7 körül. A pihenésről ennyit. Reggel próbáltam olaszozni, de nem nagy sikerrel, aztán teljesen összeomlottam lelkileg, hogy engem senki nem szeret (tipikus "dögfáradtvagyok"-szindróma). Így indult a reggelem.

Cammogtak az órák és még ebéd előtt rám írt a kedvenc koordinátorom, hogy hétfőn találkoznánk a mentorral, mert már ezer éve nem volt ilyen és ugye ez kötelező meg minden. Néztem magam elé bután, hogy dehát a naptárban ott volt, hogy én 10-17ig szabadságon vagyok és még maga a koordinátor írta be 10-re, hogy akkor 17-ig szabi. Ezt szépen le is írtam neki, mire közölte, hogy abban a rublikában nem volt semmi. Már hogyne lett volna, mondtam. Erre rögtön elkezdett magyarázni, hogy dehát Pratoban leszek és ez milyen tökre fontos (erről a következő bekezdésben) és amúgy is ne már! Elmagyaráztam neki, hogy Anyáék kora reggel érkeznek és hónapok óta nem találkoztunk és már hetek óta tudja, hogy jönnek, úgyhogy előtte vagy utána én ráérek, akár az is megfelelő opció, hogy akkor nekem ebben a hónapban ne legyen ilyen mentoros-élményem, de ez a hét szabad. Na, erre a fejemhez vágta, hogy milyen rugalmas vagyok és köszöni szépen, hogy ilyen elérhető vagyok. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy eddig; 4 napot voltam távol itthonról, amikor a Peti volt itt, abból a 7 napból, amikor Apáék voltak itt háromszor nyitottam és zártam a kerteket és még lovacskázni is elmentem (ergo a 7 napból 3 volt valóban szabad) és most, mikor Anyáék jönnek, egyszer megint én kertezek, mert a koordinátor MEGKÉRT rá. Szóval szerintem egy kissé túllőtt azzal, hogy nem vagyok elérhető a projekt számára.

Mellesleg ez a mentorálós **arság úgy néz ki, hogy találkozunk egy csajjal, aki nem annyira beszél angolul. Megkér minket, hogy mondjuk el, hogy mi tetszik a projektből, mi nem, amúgy mi van velünk és minden oké-e egymással, olaszul. Ilyenkor mindig mindenki nagyon elégedett mindennel és imádjuk egymást. Szóval ezt az igen fontos programot hagyom ki azért, mert jön valami 3 ember a hazámból, akiket hónapok óta várok. Én sem értem, hogy lehetek ilyen dög...

(Ú, ez a rész jó hosszú lett, bocs.)

Miután kimérgelődtem magam mindenkinek, aki elérhető volt, befejeztem a karkötőmet és gondoltam, elmegyek a bioboltba... megint. Elmentem, és felkenődtem az ajtóra... megint. Negyedszerre mentem tök feleslegesen oda. Sétálni tök jó, persze, de ezzel egy cipelést megspóroltam volna magamnak. Először augusztusban kiragasztottak egy papírt, hogy 25-ig zárva vannak.Oké, nembaj, augusztusban mindenki nyaral. Odamentem 27-én. Újabb papír: szeptember 4-ig zárva. Viccesek ezek az olaszok. Aztán odamentem szerda délután. Nem voltak nyitva. A hivatalos nyitvatartás szerint (mert ennek a boltnak van, szemben a Benettonnal vagy a Tezenissel, melyek titkolják, hogy mikor tudod költeni a pénzedet ott) ugyanis nincsenek nyitva, de az itthoni példányon át volt javítva, mert egyszer bizony nyitva voltak. Ekkor már azért elég morcos voltam. Ma odamentem megint. 16.20-ig ácsorogtam ott (4 órakor kellett volna nyitniuk), de hiába. Az üzletben, az egyik polcra rá volt ragasztva egy papír, amin tükörírással annyi volt, hogy "Ma délután zárva". Dátum nuku, nem az üvegre volt ráragasztva, szóval először gondoltam, nem aktuális. Lehet, hogy mégis. Holnap megint megpróbálok elmenni ebbe az átkozott boltba, de most délelőtt, hátha azt nem veszik annyira rugalmasan. Ennyit az olaszokról és a válságukról. Ilyen hatalmas vevőcentrikusság mellet nem csodálnám, ha rövidúton becsődölne ez a bolt, ami mellesleg jó drága is, mert bio- és fair trade cuccokat árul. Hajrá!

Hazaértem, ledőltem egy picit és zombi üzemmódban egy isteni finom salátát kotyvasztottam magamnak.:) Komolyan ez volt a nap csúcsa!:) Kb egy hónapja nem ittam kávét, de hála ezeknek a szuper napoknak, most mégis azt kortyolgatom, máskülönben nem lett volna lelkierőm írni nektek. Elnézéseteket kérem a negatív hangvétel miatt, de ma nem futotta másra.

Aki pedig hősiesen átvergődte magát ezen a sok nyomoron, íme a két horgolt karkötőm.:) Csak nektek, csak most. 

Mint a hozzáértők látják, az első darab egy igen egyszerű kreálmány. Végig kis pálcás, de a trükkös fonaltól szerintem egészen mutatós.:)

Eme második egy kissé már kacifántosabb, bár nem kellett hozzá hosszú évek tapasztalata. Sokat bajlódtam vele. Meghorgol-visszabont. Kb. ezt csináltam 3 napig mert nem tetszett. Nem tökéletes, de már valami újat szeretnék horgolni, szóval muszáj volt befejeznem.:)

És azt hiszem, megkedveltem a piros színt.:)

Csak nem bírom megállni, hogy ezt a drágát ne mutassam még meg nektek. Épp berobogtam a szobámba a naptáromért, amikor ezt a kis drágaságot pillantottam meg:

Remélem sikerült mosolyt csalnom az arcotokra. Én itt, most megígérem nektek, hogy mosollyal az arcomon fogok elaludni, ha törik ha szakad!

Legyetek jók, érjetek el sikereket és érezzétek magatokat jól! Puszi!