Egy pihenős nap

Izgatottságunk oka az volt, hogy másnap indultunk az Elba szigetére strandolni, pihengetni és minden ilyen remek dolgot művelni.

Utunk nem volt éppen egyszerű, egy átszállással elvonatoztunk Campiglia Marittimáig, ott átszálltunk a Piombinoba menő buszra, majd ücsörögtünk egy sort a kikötőben a kompra várva. Kb. 1,5 órás várakozás (és némi csatangolás) után meg is jött a kompocska. Nem mondom, hogy nagyon nyugodt voltam amikor besoroltunk a komp popsijába tartó sorba. Felszálltunk, persze a legtetején foglaltunk helyet, mert VALAKI mindenképp ott akart ücsörögni. Lassan lassan el is indultunk és ezzel nagyjából egy időben lobogásnak indultak a hajaink is.:) Laci tűrte hősiesen, sőt még élvezte is, mi lányok bemenekültünk az alsóbb szinteken helyet kapó fedett helyiségekbe. Azt gondoltuk, ott milyen szuper lesz. Nos, nem volt. Semmi levegő nem volt, minden irtózatosan imbolygott és iszonyú kóma tört rám (kezdem érteni miért ringatják a kisbabákat, ha alvásra akarják őket bírni). Szóval szenvedtünk ott egy sort, majd szépen sorban kimentünk a levegőre, hátha ott jobb lesz. Nos, jobb volt.:) Ekkor már majdnem megérkeztünk Cavo-ba.

Ilyen kis cukisággal utaztunk.:)

És ilyen kis bújkáló házak lesték, hogy mikor érkezünk.:)

Miután lekászálódtunk a kompról és hálát adtunk mindenkinek, hogy vége a hajókázásnak, megkerestük a buszmegállót, ahol két menetrend is fogadott minket. Hiába vagyok már dörzsölt Olaszországban élő külföldi, nem sikerült kibogoznom, hogy melyik van érvényben. Nézegettük-nézegettük, de csak nem lettünk okosabbak. Végül úgy döntöttünk, hogy elindulunk gyalog, elvégre 5-6 km-nél nincs messzebb Rio Marina, ahol a szállásunk le volt foglalva. Vígan battyogtunk, csodálatos szép dolgokat láttunk közben, de 1,5 óra után már nagyon gyanús volt, hogy ez nem 5-6 km, hanem kicsit több, mivel még mindig nem volt semmilyen településnek kinéző dolog a közelünkben. Végül a Laci csak kibökte, hogy végülis ő nem számolta bele a szerpentint.:) Jót mosolyogtunk, megveregettük a vállát, hogy milyen ügyes, de mentünk hősiesen tovább. Végül nem tudom, hogy mennyit mentünk, de szerintem klassz volt.:)

Élőben persze szebbek voltak a színek...

Bizonyíték, hogy nem egyedül voltam!:P

És még kíváncsi ki kecskékkel is találkoztunk!:)

Szóval 2-3 órás menetelés után végül megérkeztünk Rio Marinoba, ami mesés kis városka! Nagyon imádtam, sajnálom is, hogy nincs róla több fényképem. Na majd legközelebb.:) Szóval szépen elfoglaltuk a remek kis szállásunkat, vettünk némi útravalót másnapra, majd elmentünk kicsit csavarogni. Nos, Rio Marinoban nem sok utca van, ellenben lépcsők! Lépcsők mindenhol, annyira tetszett! Sajnos sötétben nem igazán funkcionál jól a fényképgépem (vaku nélkül), szóval csak elég gyatra minőségű képeket tudok mutogatni nektek, de higyjétek el, csodálatos helyen voltunk!:)

"Utca."

Ismerkedés a tengerrel, ezúttal Laci módra.:)

Az este során egy nagyon hangulatos étteremben volt szerencsénk megvacsorázni. A Nikivel gyáva módra csak paradicsomos spagettit ettünk, de ha tudnátok milyet! Elképesztő csodálatos ízkombináció volt. Anyu és a Laci bevállalósabb volt. Anyu rákos pennét választott a Laci pedig valami tengeri herkentyűs valamit. Nagyban viccelődtünk, hogy milyen vicces lesz, ha Anyának kihozzák a tányér pennét egy rajta csücsülő rákocskával, amikor is megjelent a pincérnő a pennével és a rajta csücsülő rákokkal. Anyu igencsak nézte-nézte, aztán megkérdeztük, hogy hogyan kéne ezt enni. A hölgy nem nagyon értette a kérdést, de felajánlotta, hogy akkor kibontatja a szakáccsal. Ez abből állt, hogy kettévágták a drágákat. Sebaj, Anyu megoldotta a dolgot, bár nem vagyunk benne biztosak, hogy a nemzetközi előírásoknak megfelelően.:) A Laci békésen megeszegette a valamilyen tésztáját, majd kihozták a második fogást. Nos, Laci valami tengeri szörnyet kapott (értsd: polip). Igen érdekes állaga volt a dolognak, még jól ijesztgetett is vele minket, de PIPA.:) Szóval elmondása szerint nem volt rossz, de marad a sültcsirkénél.:) Ha mást nem is, azt mindenképpen elértük, hogy a vendéglőben dolgozóknak egy jó estét szereztünk a kifinomult tengeri izék evésében tanusított szakértelmünkkel és nagyon jól éreztük magunkat mi is. Vacsora után még kószáltunk egy sort, majd a liftet sikeresen lekésve (miért is?) Anyával fellépcsőztünk a harmadik emeletre, ahol jóleső zuhany után fáradtan dőltünk el aludni.

Mindent összegezve jót "pihentünk", de tényleg!:)

Hétvégén megyek a hegyekbe mosogatni, szóval kis szünet következik a hosszú regélésben. Ja, és aki tudja, hogy hogy kell pici páncélos rákokat enni, írja már meg kommentben.:) Köszi! Smaci!