Egy hosszú mese kezdete

De mielőtt elkezdeném engedjétek meg, hogy bejelentsem: ez az 50. bejegyzésem! Ez úton gratulálok magamnak!;)

De a mese. Szóval az úgy volt, hogy kb. 200 nappal ezelőtt otthon hagytam egy rakás embert akiket nagyon szeretek. Nos, ezúttal még egy adag meglátogatott közületek!:) Az úgy történt, hogy szeptember 10-én felkeltem negyed ötkor, még hamarjában kitakarítottam a konyhát és robogtam a vasútállomásra. A kisebbikre mentem, mert az közelebb van és jobban szeretem azt a környéket. A jegyautomaták jól megvicceltek, de hosszas kínlódás után végül sikerült jegyet vennem (még jó, hogy volt némi időtartalékom). Az érvényesített jegyemet szorongatva leültem egy padra és úgy vártam a vonatot mint talán még soha. A vonat jött, én felszálltam rá és "elzakatoltunk" Firenze Santa Maria Novella állomásra. Természetesen megint az utolsó pillanatban írta ki a kijelzőtábla, hogy Anyáék vonata melyik vágányra ér be, de szerencsére csak pár lépést kellett tennem a megfelelő vágányig. Hömpölygött le az embertömeg, de Anyáék sehol. Annyira nem bírtam magammal, hogy ahogy leürült az első kocsi, mentem hátrébb és egyszer csak megakadt a szemem egy hatalmas loboncon: LACI! Na, spuri, mert közben megláttam Anyát és a Nikit is. Nagy összeölelkezés, puszilkodás stb, aztán mentünk a vonatunkra. Szépen megmutattam az újoncoknak a jegyérvényesíttető masinát, aztán beültünk egy négyes helyre, a csomagokat behajítottuk egy másik négyesbe és megkezdődött a 7 napon át tartó csevegés áradat.:)

Megérkezve Pratoba, miután felzörgettük a harci-szekérrel a fél várost és elrendezték maguk a vendégeim megreggeliztünk, aztán egy több fordulóból álló pihengetés vette kezdetét. A Nikivel csicseregtünk még egy sort (persze a Niki közben intenzíven csattogtatta a kötőtűit :)) aztán két alvás között megfőztük az ebédet (pasta al ragú) majd valamikor elmentünk várost nézni és vásárolni az elkövetkezendő napokra. Nézzétek el nekem, ezúttal nem készítettem sok képet Pratoról, bár megint észrevettem olyat amiről még nincs képem, de tetszik.:)

Felújítás...

...olasz módra.:)

Valamikor a nap folyamán még felköszöntöttem a lányokat, mert ugye volt itt mindenféle esemény mostanság; szülinapok, névnapok. Csináltam egy kis málnás lepényt vagy mi volt az, erről nem készült fénykép, de az aprónép egy részéről igen.:)

A kísérő törpökről elfelejtettem fotót készíteni, de annyit mondhatok, hogy cukik lettek ők is.:)

Némi vacsora (és felhő-fagyi) után egészen fáradtan dőltünk el az első nap végére, Nem tudom nektek megfogalmazni, hogy mennyire volt jó érzés úgy lehunyni a szemem, hogy a kis szuszogó lakótársakra vetettem az utolsó pillantást... és ez alkalommal nem csak gondolatban kívánhattam nekik jó éjszakát.:)

Jó éjszakát!