Villámlátogatás, villám látogatás

Tegnap elszöszmötöltem az időt, úgyhogy nem kaptatok új bejegyzést, na de majd most!:)

A tegnapi és némiképp a tegnap előtti napom is készülődéssel telt, mivel Anyókám a drága megemlítette, hogy legkedvesebb keresztapámék lehet, hogy beugranak meglátogatni.:) Szerencsés az ember lánya, ha a rokonság Olaszországba jön vakációzni, nem?:) Szóval kissé rendbe szedtem a lakást és sütöttem egy kis sós süteményt, mert annak mindig örülnek a kedves hozzátartozók.:) Aztán vártam a nagy pillanatot.

A nagy várakozás közepette azonban rájöttem, hogy valami ehetőt is kellene készítenem ebédre, mert engem nem elégít ki a napi 4-5 bögre kakaó, mint "étel". Neki is estem, csináltam trikolór leveskét megint, ezúttal csípősen, úgyhogy a rokonság férfi tagjainak is ízlett volna. Valami miatt kifejezetten szeretek piros-fehér-zöld színösszeállítású ételeket készíteni.:)

Egyéb esemény: elkészítettem az első adag jázmin rizst és nagyon finom! Rántottam hozzá egy kevéske cukkinit és egy szeletke sajtot is, mert miért ne alapon.:) Ennyit az evésről.

Miután eltakarítottam a romokat jött a telefon, hogy 3 körül érkeznek meg a rokonok. Nagy volt az öröm. Fogalmam sincs, mivel szöszmötöltem még addig, de végül megérkeztek és nagy volt az öröm, csacsogás és bár tényleg csak villámlátogatás volt, nagyon örültem nekik! És külön nagy boldogság számomra, hogy életem egyik legjobb sós sütijét sikerült a tiszteletükre elkészíteni, amiből természetesen útravalót is készítettem nekik, nehogy már ne.:) Szóval csacsogtunk magyarul, kinevettük az olaszokat és szuper volt minden! Nem tudom, hogy olvassátok-e a blogomat, de nagyon-nagyon köszönöm, hogy meglátogattatok és az a Túró Rudi hegy, amit hoztatok, nagyon meg lesz ám becsülve, a többi gyönyörűséggel együtt.:) És képzeljétek, kaptam igazi magyar napocska érlelte szőlőt is! És ez sokkal finomabb, mint a buta Esselungás. Szóval teljes euforiában telt a tegnapi nap.:)

A bejegyzés címének a második feléről. Nos, az úgy volt, hogy reggel csodálatos felhős idő köszöntött, mikor elindultam futni. Már többször is volt így, ezen semmi meglepő nincs. Aztán miután kinyitottam az első kertet, elkezdett csepegni valami izé az égből. Fura, gondoltam. Három hónapja ugyanis egyáltalán nem volt eső (legalábbis amikor itthon voltam). Minden esetre futottam tovább, hiszen a másik kertet még ki kellett nyitnom. Mire odaértem, már igencsak zuhogott és naná, hogy a lakatot a vizes kezemmel elég nehezen bírtam csak kinyitni. Mivel ekkor már úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna, úgy gondoltam, picit megállok egy fa alatt és beszélgetek addig a teknősökkel. Nem is írtam még nektek, minden reggel kukucskálnak, mikor futkosok ott. Először elbújtak, de mostmár megszokták, hogy ott trappolok. Nagyon édesek.:) De vissza az esőhöz. Néztem az eget, tök felhős volt, nem úgy nézett ki, mint ami perceken belül el akar majd állni. Úgy okoskodtam, hogy ha a kertben ácsorgok vizesen, izzadtan, akkor tuti minimum megfázok és a forró fürdőhöz sem kerülök közelebb, ellenben, ha tovább futok, akkor e két probléma egyszerre kiküszöbölhető. Szóval futottam. Örömmel nyugtáztam, hogy nem én vagyok az egyetlen bolond, aki esőben fut, szóval már ez sem zavart és végül hazaértem, és nem is áztam el nagyon. A történtek minden esetre felidézték bennem az emléket, amikor kb 2 héten keresztül reggelente csak akkor esett az eső, ha az én köröm volt a nyitás.:) Eszembe jutott megint, hogy milyen nagyon szerencsés vagyok és bla bla bla. De ma tényleg szerencsés voltam! Az ég csak akkor szakadt le igazán, mikor én már túl voltam a tusoláson, reggelin, mindenen. Úgy villámlott és dörgött, hogy hihetetlen. Szóval mégis csak egy szerencsés nap.:) 

Külön örülök annak is, hogy a szomjazó növénykék és föld is kapott némi vízutánpótlást és képzeljétek, a levegő is lehűlt egy picit. Nem tudom, hogy ez az ősz kezdetét jelző eső volt-e vagy hogy megy ez itt, de majd kiderül.:) A nyár ugyanis itt úgy néz(ett) ki, hogy június első hetében megjött a 30-35 fok feletti hőmérséklet és azóta az van. Egyszer két napig fújt a szél, de ennyi.:) Szóval nem úgy mint otthon.:)

Az elkövetkező órákra természetesen megannyi tervem van megint. Majd talán holnap beszámolok róla, hogy mit is sikerült megvalósítani belőlük.:) Addig is használjátok ki a hétvége utolsó óráit, szeressétek egymást és öleléseket küldök mindenkinek!:) Puszi!