Meglepetés

Na gondoltam jól megleplek titeket és írok ma is. :) Örültök, ugye?:)

Nem mondhatnám, hogy sok minden történt velem az utolsó bejegyzésem óta, de mivel én igen boldog vagyok minden apró kis információ morzsától amit tőletek be tudok gyűjteni, így gondoltam, talán visszafelé is működik és talán ha én is gyakrabban írok, akkor Ti is írtok majd nekem és akkor "hűdeboldog" leszek!:)

Reggel megint kinyitogattam a kertjeinket. Most már csak két kerttel foglalkozunk mi, EVS önkéntesek, mert a harmadikkal akkora gubanc van, hogy a koordinátorunk rendőrökkel megy bezárni a kertecskét, aminek annyira nem örülnek a kínaik, így azt tanácsolta nekünk, hogy egyedül ne nagyon menjünk oda. Szegény Legambiente álmában sem gondolta volna, hogy ennyi meló lesz ezekkel a kis cuki kertekkel. Úgyhogy maradt a két uncsi kert, ahol soha nincs senki reggel (mert ugye azok be vannak zárva). Mivel ez a két kert annyira nincs messze, így elkezdtem futni reggelente. Eddig ugye bicajoztam, de az nem tett valami jót a térdemnek és amúgy is tökre mozgás hiányom volt meg minden, úgyhogy gondoltam, nem buta ötlet. Nos, az aikidot még mindig jobban szeretem, de most ló híján jó lesz a szaladgálás is.:) És teljesen örömködök, mert kb. 5 napja rohangálok reggelente, de a kezdeti kb. 30 perc helyett ma már 20 perc alatt futom a távot, szóval lehet, beleteszek még egy kunkort, mert ez a 20 perc olyan kevésnek tűnik (és érződik).

Miután szépen lezuhanyoztam és rendbe raktam magamat, úgy döntöttem, hogy elugrok az Esselungába költekezni, mivel úgy adódott, hogy ráérek és még futja a költségvetésemből. Sok szupertitkos dolgot vettem ám és új fogkefét is, mivel már féléves a régi és különben is amolyan évfordulós ajándéknak tök hasznos. Annál is inkább, mivel volt hozzá egy picike fogkrém is, ami tök szuper, mert totál bontatlan fogkrémet kellene felcipelnem a táborba, ami "naaagyon" nehéz. No nem, de tudjátok: sok kicsi sokra megy. Ezt tapasztaltam akkor is, mikor ide jöttem. Nem hoztam semmi extrát, aztán mégis mennyi cuccom volt. Kész szerencse, hogy jönnek Anyáék és hazacipelnek nekem jó sok mindent (ugye? O.O). Remélem, nem kell sokat bumlizniuk (ezt a szót ismeritek vagy csak a mi családunkban használatos?) hazafelé.

Lássuk mi van még... Ja, igen. Megkreáltam életem első karfiolos izékéjét, ami egészen kellemes volt, ahhoz képest, hogy full karfiol. Oké, én szeretem a karfiolt, de sosem ettem még ilyen formában. Nos, nekem tetszett, itt el tudjátok olvasni a receptet. Most nem fotóztam, mert nem (volt) egy látványos dolog a kis szentem.

Amúgy, miután tegnap egész sokakkal tudtam beszélgetni az otthoniak közül és szépen mindenki elmesélte, hogy miket fog csinálni, sokkal jobban telt a napom. El nem tudjátok képzelni, hogy milyen klassz, amikor legalább el tudom képzelni, hogy "ja igen, kb. most nyithatják ki az első sört és most pusztíthatják el az utolsó sütimorzsát (Zsuzsi, teljesen felcsigáztál ezzel a megkaramellizálódott dologgal!:))", vagy "ó, milyen cuki arcot vághat, amikor meglátja a pályát" és hasonlók.:) Szóval tessék mesélni nekem az eddig történtekről és a tervekről és mindenről, hogy legyen mit elképzelni és mosolyogni rajta.:)

Na remélem mindenki jól van és kiélvezitek még az utolsó nyári heteket! Puszi mindenkinek!:)