Telik-múlik

Nos igen, úgy tűnik megint eltelt jó pár nap, ám nem eseménytelenül!:)

Gondolom most páran totál lököttnek fogtok nézni, de fogynak a dolgaim és ez annyira jó!:) Elfogyott a balzsamom, amit még otthonról hoztam, a deom, a kontaktlencse folyadékom és még sok-sok minden!:) Nyilván, örömködök, mert mindenből van utánpótlásom, nem amolyan kellemetlen meglepetésként ért a dolog. Egy ideig sok mindenből kettőm volt, ami némi helyigénnyel járt, de ennek vége!:) És tökre sok dolgot nem kell már vennem, és ez a gondolat szintén igen kellemesen simogatja a lelkemet.:) Niki, te biztosan érted, emlékszem, te is mindig örültél, ha valamid elfogyott, a többiek meg talán értik. Ha nem, irány az EVS és majd meglátjátok!:)

Másik kézzel fogható bizonyítéka az idő múlásának az, hogy tegnap megvettük az utolsó 3 hónapig érvényes buszbérletet. Igazából nem használjuk ki, mert csak lovacskázáskor szállunk buszra és nagy ritkán, ha valami extra programunk van. Nyilván, nagyon jó, hogy van, és nem vagyunk helyhez kötve, csak lehet, hogy a havibérlet helyett a normális internet kapcsolat jobban jönne (és még olcsóbb is lenne!).:) Sebaj, örülünk neki, hogy egyáltalán van valamicske netünk itthon és már csak 3 hónapig kell szenvednünk vele.:)

Nézzük, mi volt még. Ja, igen. A Bologna-i bejegyzésből kimaradt egy igen kellemes rész. Az ebédemet egy nagyon helyes kis parkban költöttem el (és ez a park zöld volt, nem olyan fakó sárga, mint itt nálunk minden). Leültem egy árnyékos padra és elkezdtem falatozni. A szemben lévő padra két kőműves/szobafestő/hasonló foglalkozású egyén telepedett le. Gondoltam, majd jön a szokásos hangosan röhögcsélős-káromkodós-beszólogatós-dohányzós-büdös élmény. De nem! Ez a két ember olyan tiszta volt, hogy az valami elképesztő, kulturáltan eszegették az ebédet, egy hangos szót nem hallottam és cigi-sör sehol! Ekkor azért elgondolkodtam azon, hogy Magyarország még eléggé messze van ettől a szinttől... Na ennyit a kulturális különbségekről.:)

Miután néhány napja visszatért a finn lakótársunk otthoni látogatásából és rájöttünk, hogy 2 hónapja nem voltunk együtt az Oznéban, elhatároztuk, hogy na, akkor most csapunk egy nagy bulit és elmegyünk! Vettünk finom borokat, lecsúszott némi pálinka is, szépen alakultak a dolgok, erre olyan kóma-baba lettem egy pillanat alatt, hogy az valami hihetetlen. Azért elmentünk a klubba, megittunk egy bort, de mondtam Eveliinának, hogy mindjárt elalszok, így hazajöttünk aludni. Na így sikerült a gondosan megtervezett és várva várt mulatozás... Talán majd legközelebb egy spontán party jobban sikerül.:)

Nektek jó hétvégét, aki megteheti, bulizzon helyettem is és jók legyetek  (de ne túlzottan)!:)