Megérkeztem!

Na igen, ezen a nyáron már nagyon sokszor és nagyon sok helyre.:) Most épp, haza. Megint. És furcsa mód, már egészen otthonomnak érzem ezt a kis városkát. Mik vannak...

A tábor. Nos, elég furcsa szitu az amikor az embert egy szem önkéntesként felküldik egy CSALÁDI táborba. Szóval anyukák és apukák, gyerekek, testvérek, barátok, ismerősök és te. 6 hónapnyi család nélküli létezés után nem voltam annyira lelkes. A nemzetköziség kimerült annyiban, hogy ők olaszok voltak, én meg magyar és a változatosság kedvéért ezek az olaszok sem beszéltek angolul (nem mintha mi magyarok nagyon pengék lennénk benne, félre ne értsetek), egy anyuka és egy apuka kivételével. Velük beszélgettem egy picit, de ők meg nyilván nem azért mennek el egy családi táborba, hogy a buta magyar önkéntest (buta, mert 6 hónap után még mindig nem beszél olaszul) szórakoztassák. Szóval ücsörögtem, fetrengtem, és befejeztem a könyvemet (LOTR-FotR), szóval a napokban megyek a könyvtárba és kiveszem a következő kötetet.:) 

Sokat gondolkodtam azon, hogy mit keresek én ott, a mai napig nem értem, hogy miért kellettem oda, hiszen azon kívül, hogy naponta 4-5 alkalommal kiteregettem (nem túlzok, a negyvenpár fokban 1,5-2 óra alatt minden megszárad), nem dolgoztam semmit (leszámítva az ösvény takarítgatást a többiekkel). No mindegy, ez a 4 nap is eltelt, itthon vagyok megint és ha más haszna nem is volt a dolognak, ennyi minden bizonnyal:

Ezt hazafelé jövet csipegettem össze.:) Kik járhattak a fejemben közben?:)

Viccet félre téve, azt hiszem, ennek a sok "buta" táboroztatásnak annyi haszna azért van, hogy nem pánikolnék be annyira nagyon, ha tábort kellene szerveznem, mint előtte, és a gyerekekkel is némileg több kapcsolatom van, mint amennyi ezelőtt volt. Igaz, olasz gyerekek, így közös nyelvünk (haha!) nem nagyon van, csak amennyi olaszt felszedtem ezen idő alatt, de akkor is.:)

A másik megérkezésem: elérkezett a várva várt, "már kevesebb van hátra, mint 100 nap". Sőt, 98 nap múlva ilyenkor, már a buszon ülök, ami hazafelé visz.:) Jó, mi? Még fel sem lélegeztetek, hogy eljöttem és máris otthon vagyok.:) Azért addig még ezt-azt elintéznék.:)

20-án sokat gondoltam rátok. A hegyekben még az otthoni rádió közvetítést sem tudtam hallgatni, így maradt az István a király musical, a kedvenc padomon ücsörögve. Nem szeretem a tűzijátékot, de valahogy olyan furcsa volt, hogy életemben először, akkor sem nézhettem volna tűzijátékot, ha akartam volna ezen a napon. Sok augusztus 20-a lepergett a szemem előtt és valahogy mindig pozitív emlékeim vannak róla. Talán jövőre majd megnézem a tűzijátékot valamelyikőtökkel.:)

Mivel kedvenc nővérkém megkért, hogy csináljak nektek képeket, így csináltam. Itt csak egy kis ízelítő áll, a többit megnézhetitek itt.

Mindenki meglepődött, hogy miért tettem át a párnát
az ágy másik végébe, de ha egyszer ez az egyetlen
ablak a szobában és én szeretek napsütésre ébredni... :)

Ezt én takarítottam így le teljesen egyedül!:)

Mert valaki szereti.
Én nem, teregetés közben mindig összebökdösött.:(

A Kislány, aki segít nekünk a táboroztatásokkor.
Az a kis fekete folt a motorháztetőn, a cipőm.

NAGYlevelű hárs?:)

Anya híres.:)

Amúgy csak ma jutott eszembe, hogy még nem is fényképeztem le a vasútállomást és hogy miért is nem. Igazából ma is jártam arra, de a 42°C megakadályozott eme merényletben és a nagy hátizsákkal (ami már megjárta Finnországot is!) amúgy is eléggé turistának éreztem magam.:) Majd talán legközelebb. Addig is legyetek jók és tessék ám kommentelgetni meg e-maileket írogatni!

Otthonra már megy a hideg, úgyhogy kitartást! Legyetek jók, puszi!:)