3,5

"Körülbelül, de pontosan" 3,5 hónap és megyek haza!

Tegnap elég rossz hangulatban teltek az elalvás előtti perceim. Sok mindent mérlegeltem és nem úgy tűnik, mint ami pozitív irányba húz. Persze, most gondolhatjátok, hogy milyen szuper nekem itt Olaszországban. Nyilván nekem is nem kis szerepem van abban, hogy nem olyan csupa napfény és mosoly az életem, mint lehetne. Egyszerűen én nem tudok olyan típus lenni, szeretnék egy kicsit olyanabb lenni, talán leszek is, de még nem megy.

Pénteken kezdődik egy újabb tábor, számomra a 4. ezen a nyáron. Kissé már belefásultam ebbe a táborozósdiba és az sem lelkesít, hogy egy olyan emberrel fogok együtt dolgozni ott, akinek azl első üdvözlő mondata kb. annyi volt, hogy "ja, általában elég rosszak a magyar önkénteseink, szóval kösd fel a gatyád". Legalább őszinte volt vagy mi. Szóval pénteken kezdődik. Az ég világon semmit nem tudok a dologról. Az egyetlen amit tudok, hogy szerdán a 13.50-es busszal fogok hazajönni. De ezt is csak azért tudom, mert ezt a tábort felesbe csináljuk a német lánnyal, így egyénileg jövök haza. Hogy mikor indulunk, hol találkozunk és mi lesz a feladatom az teljes rejtély számomra. A koordinátorom mondta a pasasnak, hogy hívjon fel a részletek miatt, én írtam neki egy e-mailt, de eddig semmi válasz. Azt nem mondom, hogy meglep ez a mentalitás, mert többnyire az utolsó pillanatban értesítenek minket bármiről, de képtelen vagyok megszokni és nem bosszankodni ezen. Bár még van legalább egy teljes nap arra, hogy megírják nekem, hogy akkor péntek reggel az isten háta mögött találkozunk, és oldjam meg ahogy tudom. De legalább csak 5 nap...

Tervekkel és ötletekkel tele jöttem ide. Most az egyetlen dolog, ami a szemem előtt lebeg, hogy nemsokára itt lesznek Anyáék. De hogy mi lesz utána...