A nagy nap

Ez is megtörtént. Hónapok óta tartó halogatás után ma elmentem vásárolni.

De kezdjük az elején. Szóval én olyan kis remek családdal büszkélkedhetek, akik elzavarnak vásárolni! Na nem ám a közértbe kenyérért és tejért, hanem ruhákért, magamnak és nem zokniért (bár a mi családunkban zoknit ajándékozni kifejezetten izgalmas és örömteli dolog.:)) Nem tudom, hogy hány huszonéves lány büszkélkedhet még ilyen szuper felmenőkkel (és közeli hozzátartozóikkal), de én azt hiszem, imádom őket (no nem csak ezért!:P).

Az úgy volt, hogy tegnap a koordinátorunknál ebédeltünk, és mikor hazafelé tartottunk (természetesen fagyival a kezünkben), eljöttünk a kedvenc táskás boltom előtt. Megálltam a kirakat előtt (megint) és megnézegettem a táskákat (megint). És az egyik általam igen kedvelt tatyókán kis címke fityegett. LEÁRAZÁS! Nem is akármilyen, az eredetileg 50 euros táskát 15-re árazták le. Na spuri haza, némi pénzért és vissza a boltba, mert hát akkor biztosan a többi táska is hasonló merénylet áldozata lett. Igazából valami világos, nyári táskát kellett volna vennem, mert olyanom nincs, de mit tesz isten, csak nem sikerült. Szóval az alábbi darab költözött be hozzám új szobatárs gyanánt:

Hozzá tenném a történethez, hogy itt, még annyira sem vagyok könnyelműen költekező, mint otthon, de ez a táska már áprilisban megtetszett, úgyhogy mondhatni, ez egy régi szerelem beteljesülése.:)

A tegnapi ízelítő után, ma nyakamba vettem a várost és elbuszoztam a "plázáig". Nos egy darab H&M bolt és egy egész nagy cipőbolt alkotja a dolgot, no meg egy decathlon, de kérem, oda nem "shoppingolni" járunk.:) Szóval megszálltam a H&M-et és rengeteg igen ocsmány darab után megtaláltam a nekem valókat. Persze volt több jópofa dolog is, de mindennek van határa.:) Végül két új felsővel és egy új ZÖLD nadrággal gazdagodott igen szegényes ruhatáram.:) A zöld nadrágnak külön örülök, mert egy ideje már szerettem volna egyet és ennyiért még otthon is megvettem volna. Sajnos a képek színe nem hozza vissza a valóságot, de Édesanyám igen türelmetlen, úgyhogy nem várhatok megfelelőbb fényviszonyokra.:) (Imádlak Anya!:)) Íme:

Remélem rokonságom nagyobbik fele nem nagyon bánatos, amiért nem nyári ruhát vettem, de már egyáltalán nem voltak. Kb. egy hónapja beugrottam az itteni Benetton boltba, de sem színben, sem méretben nem volt olyan, amit szerettem volna, de megpróbáltam, tényleg! 

 

A vásárlásról ennyit, mindenki megnyugodhat, teljesítettem a kötelességemet és vásároltam!:) (Férfi olvasóimtól pedig ezúton kérek elnézést a számukra "igen izgalmas" bejegyzésért.:)) Természetesen azért nem bánom, hogy ilyen kegyetlen velem a sors és ilyen kötelességeket mér rám.:)

Legyetek jók, puszi!