2012. augusztus 17., péntek

A nagy áttörés

Nem, nem raboltak el az UFO-k és tényleg én vagyok, akit otthonról ismertek, de ma megtörtént. Futottam és élveztem!:)

Mint írtam, mostanában ilyen sajátos módon végzem a reggeli "munkát" eme pofás kis városkában. Ma először fordult elő velem az, hogy egyszer sem kellett elismételnem magamban azt, hogy "Ugyan, tegnap se álltál meg, akkor ma sem fogsz." vagy "Na mindjárt ott vagyok a lakatnál, szóval pici pihi.". Nem, semmi ilyesmi. Csak futottam, nézelődtem, élvezetem a hűvöskés időt, néztem ahogy süti a napocska a helyes kis házakat és annyira belelkesültem, hogy az ígért plusz kunkort is beiktattam az útvonalamban. Annyira jó volt!:) 

Amúgy most annyira nem nagyon van sok időm (azt hiszem ettől egy nyelvtan tanár a haját tépné), mert még össze kell pakolnom, felírni, hogy hogy jövök haza, kitakarítani a szobámat, valamit gyártani ebédre és még fagyizni is akarok a kettő órakor esedékes találka előtt. Pár dologgal már végeztem, pl. a korai óra ellenére már kivasaltam.:) Annyira büszke vagyok magamra! Alig múlt 10 óra és már voltam futni, kinyitogattam a kertjeinket, megmostam a hajamat, kivasaltam és még egy bejegyzéssel is megörvendeztetlek titeket.:) Na, de most rohanok.

Legyetek jók prüntyőkéim! Smaci!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése