Itt a nyár

Nos igen, ez kb úgy nézett ki, hogy egyik nap még feljebb nyomtam a fűtést, mert majd meg fagytam, másnap meg egy 3/4-es ujjú felsőben melegem volt. Imádom!:)

Szóval, az itteni gondok nem oldódtak meg, megint össze van hányva a konyha meg minden, de tegnap voltam vásárolni EGYEDÜL, és vettem egy új tepsit meg takarítós rongyokat és egy szuper nagy Viledás felmosórongyot és sört meg epreket, szóval most jobban érzem magam. Egy kicsit. És ez a csodálatos idő is igencsak kedvemre való. És délután megyek lovacskázni is.:) És a szobámban kifejlesztett zsilipes beléptető rendszernek köszönhetően kevesebb dzsuvát hordok be a saját kis kuckómba is. Szóval lassan, de biztosan kifejlesztem a tökéletes védelmi rendszert.:)

Még egy korábbi vásárlás alkalmával beszereztem Bálint új kistestvérét is; Nikit. Nos, ő is hozzájárul a hangulat változásomhoz. Olyan cukiiiiii! ^^ És szándékomban áll hazaszállítani, mert hát csak nem hagyhatom itt! Szóval már van kivel beszélgetnie Bálintnak nap közben. Remélem kevesebbet (fog) unatkozik.:) Ödön pedig kifejezetten szeret kertészkedni, úgyhogy kettős haszon.:)

Ödön és Niki

Az egyik edzőtársam (Lorenzo) kedden felvetette, hogy csütörtökön megy sörözni a haverjaival, úgyhogy csatlakozhatnék ha van kedvem. Hát hogyne volna!:) Szóval nagy lelkesen mentem edzésre, de mind hiába, Lorenzo nem jött edzésre.:( Nagy csalódottságomban, miután bevágtam a gí-met a mosógépbe úgy döntöttem, hogy nem fogok itthon ücsörögni és igenis elmegyek valahova (a program 2,5 órás szóval jó darabig amúgy sem aludhattam volna). Szóval összekaptam magam és irány a város. Csodálatos idő, remek virágillat, tipikus nyár esti hangulat. Sétáltam egy darabig, aztán betértem egy kellően zsúfolt helyre (a nagyon üres helyektől mindig félek, mert azt sejteti, hogy drága). Várakozásaimmal ellentétben nem csak Firenzében 4 euro egy sör, de itt legalább 4 decit adtak... Sebaj, úgy voltam vele, hogy nekem erre most szükségem van és kész. Szóval ácsorogtam, hallgattam egy borzalmas zenekart (oké, nem borzalmas, de nem az én ízlésemnek megfelelő), aztán természetesen beszélgettem emberekkel olaszul, angolul, magyarul is néha.:) Szóval jó volt. Jól éreztem magam. Mindig jó nem a lakótársaimmal lenni. Úgy értem, nem vagyunk se barátok, se családtagok egymásnak, és tök jó másokkal is beszélgetni. Szóval klassz volt na!:) Kettő körül értem haza, kiteregettem a gí-met és mosollyal az arcomon beájultam az ágyamba. Úgy aludtam mint akit agyon vertek, aztán 6.17-kor (most megnéztem!) megérkezett az utcatakarító masina (olyan mint pl. otthon a hipermarketekben a takarító gép csak kisbusz méretű és természetesen a mérettel arányosan az általa keltett zaj is nagyobb). Amikor megjelenik ez a masina kb. úgy riadok fel álmomból, mintha egy vödör jéghideg vízzel öntenének le. Szóval nem egy leányálom, de egyre rövidebb idő alatt tudom azonosítani a hang forrását.:) (Eleinte azt hittem, hogy hatalmas vihar van vagy ilyesmi.) A kertnyitogatás csodálatos volt! Egyre jobban szeretem. Ma például láttam egy afrikai anyukát a kb. 4 éves pici fiával és annyira, de annyira nagyon aranyosak voltak! Van egy ovi az útvonalamon és kifejezetten kedvelem azt a részt, annak ellenére, hogy az utak borzalmasak ott. 

Egy szó mind száz: meg lehet nyugodni mindenkinek, túl fogom élni az együtt lakást ezzel a másik négy lénnyel, de alig várom már, hogy otthon ébredhessek, és együtt reggelizhessek a családommal a csodálatos színű konyhánkban.:)

És ezennel közhírré tétetik, hogy két új kis jövevénnyel lett gazdagabb kicsiny hazám: Gergő és Dániel érkezésével! Gratulálok a boldog szülőknek és természetesen a csöppeknek is! :)

Legyetek jók, puszi!