Itt is eljött a Húsvét ideje, ami nem jelentett többet, mint hogy 3 teljesen szabad napunk lesz. Jól hangzik. No igen, ha a barátaid elérhető közelségben vannak, vagy legalább a nap süt és el tudsz menni fagyizni vagy valami...
Szombaton kezdődött a hatalmas vakációzás. Délelőtt némi felfordulás kíséretében elköszöntünk a szobatársamtól és barátosnéjától, akik amúgy nagyon jó fej lányok, úgyhogy kicsit sajnálom is, hogy elmentek, de azért elég szűkösen voltunk heten ebben a nem túl nagy lakásban. Kaptunk finom búcsúebédet is, amiről már beszámoltam, összeölelkeztünk aztán a lányok kilőttek a vasút állomás felé. Én ücsörögtem egy sort még a konyhában. hogy azért mégse az legyen, hogy még ki se tették a lábukat a lányok, én máris rendezkedek. Némi ücsörgés után aztán nem bírtam tovább. Először kivasaltam a cuccaimat, hogy mégis csináljak valamit, de mégse rögtön valami nagyon nagy átalakítást, aztán nekiálltam a rendezkedésnek.:) Először kipakoltam a nagy szekrényből az itt hagyott cuccokat az egyik kis komódba (hogy mikor Agueda visszajön, meg legyen neki), aztán leszereltem a szekrényajtót, mert a német lánynak nem volt (IKEA), majd elkezdtem takarítani. Találtam egy szúnyogot, gyorsan meg is öltem (hehe) aztán összevissza áttologattam a bútorokat és mindent letakarítottam és végül fáradtan eldőltem az ágyamon és büszkén nézegettem szerteszét a félig rendbe rakott szobámon. Ezzel nagyjából véget is ért a szombati napom.
Vasárnap mostam egy csomót; a lányok ágyneműit, takarót, plédet ilyesmiket, szóval nem unatkoztam vasárnap sem, bár lelkesedésem nem volt olyan nagy, mint első nap és ezen a változatlanul remek idő sem sokat segített.
Szerencsénkre este volt egy kisebb esemény itt a városban. "A hagyomány szerint a Szűzanya mennybevitele közben, bizonyságul a kételkedő Tamás apostolnak, visszaejtette az övét, melyet ereklyeként a prátói dómban őriznek mint Mária övét." Nos ezt az övet (azt hiszem) minden fontosabb ünnepnapon megmutatnak a népnek kisebb csinnadratta keretében. Voltak zenélgető, beöltözött, mosolygós emberek meg minden, ami ilyenkor illendő.
A hétfő volt a mélypont. Már nem volt kedvem takarítani, úgyhogy olaszoztam délelőtt, de délután már nem volt kedvem folytatni azt sem. Megint vasaltam, megint pakoltam egy kicsit, de este 6-ra totál letargiába zuhantam a borzalmas idő és a nagy unatkozás miatt, amikor is Eveliina kopogtatott az ajtómon, hogy van-e kedvem fagyizni menni. "Hát hogy a viharba ne lenne!" - gondoltam és azonnal igent mondtam neki. Ezúttal egy új fagyizót próbáltunk ki, azt hiszem a legforróbb napokon ez lesz a befutó, mert vizesebbnek tűnnek a fagyik itt mint a többi helyen. Kiültünk a vár elé (jó olasz kamaszokhoz híven) és elnyalogattuk a fagyinkat és csevegtünk egy sort. Igazán életmentő volt az a fagyi.:) Este aztán beszélgettem pár szót két igen kedves ismerőssel otthonról, úgyhogy boldogan hajtottam álomra a fejem, annál is inkább, mivel kedden én nyitottam a kerteket és végre visszaszerezhettem a zoknimat!:)
Nos lenne még regélni valóm, de kész az ebéd, és különben is, holnapra is hagyni kell.:) Jók legyetek, puszi!
Vasárnap mostam egy csomót; a lányok ágyneműit, takarót, plédet ilyesmiket, szóval nem unatkoztam vasárnap sem, bár lelkesedésem nem volt olyan nagy, mint első nap és ezen a változatlanul remek idő sem sokat segített.
Szerencsénkre este volt egy kisebb esemény itt a városban. "A hagyomány szerint a Szűzanya mennybevitele közben, bizonyságul a kételkedő Tamás apostolnak, visszaejtette az övét, melyet ereklyeként a prátói dómban őriznek mint Mária övét." Nos ezt az övet (azt hiszem) minden fontosabb ünnepnapon megmutatnak a népnek kisebb csinnadratta keretében. Voltak zenélgető, beöltözött, mosolygós emberek meg minden, ami ilyenkor illendő.
 |
| Végül estére kisütött a napocska is. |
A hétfő volt a mélypont. Már nem volt kedvem takarítani, úgyhogy olaszoztam délelőtt, de délután már nem volt kedvem folytatni azt sem. Megint vasaltam, megint pakoltam egy kicsit, de este 6-ra totál letargiába zuhantam a borzalmas idő és a nagy unatkozás miatt, amikor is Eveliina kopogtatott az ajtómon, hogy van-e kedvem fagyizni menni. "Hát hogy a viharba ne lenne!" - gondoltam és azonnal igent mondtam neki. Ezúttal egy új fagyizót próbáltunk ki, azt hiszem a legforróbb napokon ez lesz a befutó, mert vizesebbnek tűnnek a fagyik itt mint a többi helyen. Kiültünk a vár elé (jó olasz kamaszokhoz híven) és elnyalogattuk a fagyinkat és csevegtünk egy sort. Igazán életmentő volt az a fagyi.:) Este aztán beszélgettem pár szót két igen kedves ismerőssel otthonról, úgyhogy boldogan hajtottam álomra a fejem, annál is inkább, mivel kedden én nyitottam a kerteket és végre visszaszerezhettem a zoknimat!:)
 |
| Látjátok, ugye?:) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése