Vallomás

Az a helyzet, hogy az elmúlt majdnem egy hétben elég sok újdonság történt és eközben nem nagyon volt időm (esetenként kedvem) új bejegyzést írni. Ezt megkoronázandó, most látom, hogy a blogger megújult.... Hurrá. Csak, hogy nehezebben találjam meg az egyes funkciókat... -.- Node, félretéve a pesszimizmusomat elkezdem az új epizódot.:)

Szóval úgy adódott, hogy épp most van a kultúra hete itt, ami azzal jár, hogy néhány múzeumot ingyenesen meg lehet látogatni. (Ez nagy szó Firenzében!) Szóval jól kitaláltam, hogy hétfőn átruccanok oda, írtam is egy edzőtársamnak, hogy ráér-e (mert még mindig nem szeretek egyedül múzeumba járni), írta, hogy persze, tök szívesen megmutogat dolgokat meg minden. Ezek után megnéztem a múzeumok nyitvatartását és megállapítottam, hogy hétfőn mind a két múzeum zárva van, amiket kinéztem. Sebaj, jött az SMS, a srác este 6 után ér rá. Nem gond, úgyis utálnék egész nap múzeumban ácsorogni, szóval inkább megsütöttem életem első zsömléit teljes kiőrlésű lisztből!:) Kicsit tele van már a hócipőm a bagett VS toast kenyér kombóból, szóval úgy döntöttem, hogy véget vetek a szenvedésemnek és bár nem lett tökéletes a zsömi-kollekció, én örömömet lelem az elfogyasztásában.:)

Szóval miután elkészültek a zsömlécskéim, készítettem egy helyes kis szendvicset és elindultam (természetesen esőben) Firenze felé. Szerencsémre Firenze felé menet megpillantottam az eget, sőt még a nap is kisütött, mikor odaértem!:) Láttam sok szépséget, megtaláltam a kedvenc tavamat és tévedésből felkerestem egy temetőt is.:) Aztán este hat körül kaptam az SMS-t hogy hol találkozzunk. A belváros totál másik végén voltam, de nem akartam ugyanazt az utat választani amit már egyszer végigsétáltam (habár igazán tetszetős), szóval úgy döntöttem RÖVIDÍTEK (Anyu, ne ess le a székről.:)). Nos, ez a rövidítés dolog a mi családunkban nem nagyon működik. Ha mi rövidítünk, az tuti, hogy legalább 1,5-szer hosszabb út lesz, mint ami a hosszú verzió lenne.

Szóval először elsétáltam a Fortezza da Basso-ig (a vasútállomástól északra) aztán a Piazza Cavour-ra aztán a Viale Principale mentén a Piazza Donatelloig, ahol is megállapítottam, hogy valószínűleg rosszul emlékszem, mert ez a hely határozottan nem szép kilátást ígér, ellenben sírköveket. A vasútállomásra beszéltük meg a találkozót, szóval igazán egyszerű lett volna visszajutni, de ismertek. Szóval elindultam a belváros felé, Nem kellett volna.:) Van totál jó térképem is meg minden. Egészen a Piazza della Signoria (Ponte Vecchiotól ÉK-re), nem voltak nagyon nagy gondok (ez azt jelenti, hogy néha nem tudtam, h hol vagyok, de mindig találtam valami utcát vagy teret végül ami a térképemen is létezik). Nade az én pici turista térképemen nincs feliratozva az összes kis szöszmösz-utcácska és köz, szóval kb háromszor lyukadtam ki ugyanarra a térre (Piazza della Signora) és már-már ott tartottam, hogy telefonos segítséget kérek, de végül sikerült eljutnom a vasútállomásra, és csak 25 percet vártak rám a srácok.:D Megmutogattak egy csomó mindent, röhögtek rajtam, mert soha nem tudtam, hogy hol vagyunk aztán elmentünk valami pub jellegű helyre, ahol ettek némi pastát és ittunk 1-1 sört (ez volt az első itt!:)), majd kolbászoltunk még egy sort, fagyiztunk éjjel 11-kor (ez teljesen normális szokás itt), majd fájdalmas búcsút vettünk egymástól és mindenki járta a maga útját hazafelé. Nos, nekem 1,5 órát kellett volna várnom a vonatra, ami teljesen normális élethelyzet, mert otthon is ez van mindig, de Simone mondta, hogy hazahoz, ha nem bánom. Hát hogy bánnám?!:) Szóval elvillamosoztunk Simone-ék lakásáig (az autóért) aztán hazafuvarozott.:) Rendesek ezek az olasz srácok!:) Olyan fél kettő felé sikerült lefeküdnöm azzal a tudattal, hogy másnap 8 körül már indulnom kéne Firenzébe.

Természetesen a remek tervem nem működött, nyolc körül kászálódtam ki az ágyamból, szóval 10-11 óra volt mire Firenzébe értem. Meglátogattam a Palazzo Pitti-t, ahol is 4 vagy 5 múzeum van, szépen megnéztem mindet és összességében jól éreztem magam.:) Most van valami Japán mizéria is itt, úgyhogy volt két ici-pici japán kiállítás is; az egyik porcelános, a másik meg amolyan vegyes dolog. Volt 4-5 kimono, "páncélok", pengék, képek, mindenféle. Várakozásaimmal szemben a kedvenc részem a Modern Művészetek Múzeuma volt. Nem, nem kortárs, úgyhogy élvezhető és befogadható még számomra is.:) Csodálatosak ezek a festőművészek. Teljesen el vagyok ájulva, hogy mi mindent meg tudnak festeni; borús időben pici napsütés, naplementében szüretelő lányka, verőfényes napsütés. Szóval számomra hihetetlen, hogy a fénynek ilyen sok formáját meg tudják jeleníteni. Firenzei élményeimről a fényképeket itt találjátok.
A keddi múzeumozás után rohanás haza, gyors vacsora, aztán rohanás a könyvtárba (természetesen némi eltévedés), aztán rohanás a szokásos találkozó pontra, ahol is Santo (az aikido sensei-em) fel szokott venni. Siralmas teljesítményem után, itthon csak bedőltem az ágyamba.

Szerdán kerteket nyitogattam (természetesen esőben), és délután egy ifjúsági házba mentünk Ilariával kicsit környezeti nevelni. Van három nagyon klassz játékunk, amikkel szemléltetjük az üvegházhatást, a természetes vizek szennyezésének negatív hatásait, a harmadik pedig amolyan szelektív hulladékos-célbadobós verseny.:) Nagyon helyesek voltak a srácok és bár fel voltunk készülve rá, hogy keresztben lenyelnek minket (lévén huszonévesek), nagyon érdeklődőek voltak és meglehetősen jól szórakoztak a játékok közben.:) Az egyik srác felvilágosított arról is, hogy Firenzében az egyetemen van valami magyar szak vagy micsoda ahol is a barátai tanulnak, úgyhogy be is jelöltettem magam facebookon, szóval lehet, hogy majd tudom gyakorolni az anyanyelvemet élő szóban is.:) Jó lenne, mert bármilyen nevetségesen hangzik, én érzem hogy egyre kevésbé tudok magyarul, szóval ha a blogom egyre magyartalanabb az ezért van és elnézéseteket kérem, de nem sok lehetőségem van itt magyarul fecsegni.:)

Tegnap volt életem első Tandem linguistic dolga. Nos, ketten voltunk a lakótársammal, senki nem jött, úgyhogy egy óra után, úgy döntöttünk, hogy hazajövünk. Nekem hasznos volt, mert a srác nagyon jól beszél angolul és olaszul is (és még vagy három másik nyelven). Szóval nekem volt Tandemem, úgyhogy én nem hiába ültem ott. 

A hét közben próbáltam olaszozni is (több-kevesebb sikerrel), mert hétvégén ZH lesz.:) Ma lovacskázok, a többi meg majd kialakul.:) Legyetek jók!:)