Gastro blog?

Nos kedveskéim, úgy tűnhet, hogy mindig "forralok" valamit. Többé kevésbé ez így is van. Új hobbi vagy mi fene. A bejegyzés végére megértitek majd.:)

De szépen sorban. Szóval találkoztunk azzal a lányzóval akivel a játékokat fogjuk csinálni a kertekben. Nagyon aranyos és érti is az angolt, csak nem beszéli... Sebaj, én sem.:) Aztán pénteken Maneggio volt, megint Dracoval voltam és csodálatos volt, habár kicsit unta a dolgot. Ő az egyetlen paci, akit nem csak hippoterápiához használnak, hanem lovaglás oktatáshoz is, így amikor csak körbe körbe sétálunk eléggé unatkozik. Azt hiszem többek között ezért is, és mert az első 3 lányzó már egész ügyesen irányítgatja a lovakat a nyeregből, aznap használtuk a nagy pályát is, amit a lovagló sulisok használnak.:) Volt sok-sok akadály, innen megkerülős, amonnan megkerülős, fejet lehajtós és hasonlók. Én igazán éveztem és azt hiszem a lányok is!:)

Visszatérve a forraláshoz. Ebben a négy napban (péntek-hétfő), a francia fiú "főz". Elég sok bajunk van velem, mert mosogatni sem tud normálisan, de azért van itt, hogy megtanulja ezt is. Így majd lehet, hogy jobban megbecsüli az elé rakott ételt és eszébe jut majd megköszönni vagy valami... Szóval a főzés. Pénteken "rántottát" csinált. Nem láttam, hogy hogyan, de elég sokat sejtet, hogy a német lány nem evett belőle (ő kint volt a konyhában, amikor az étel készült). Nem volt ehetetlen, de gyakorlatilag felvert tojás megsütve. Szóval semmi zöldség, só vagy egyéb fűszer. Csak úgy simán. Sebaj, legalább csinált valamit. Szombaton a spanyol lakótársunk csinált rizottót, amolyan búcsú ebéd gyanánt, ugyanis kiköltözött tőlünk (és így én lettem az egyetlen akinek saját lakosztálya van!), úgyhogy aznap kaptunk rendes ételt. Ma tésztasalátát próbált csinálni a srác, nem tudom, hogy mekkora sikerrel, mert én rizottót csináltam magamnak.

Nemzeti színű rizottó (megint).:)

Nem, nem azért mert féltem, hanem azért mert fél egykor, amikor megkérdeztük, hogy mikor lesz kész a kaja, közölte, hogy fogalma sincs, mert most csinál ilyet először... Szóval úgy döntöttem biztosra megyek. A lakótársam elmondása szerint jól is tettem. A salátának a babon kívül semmilyen íze sincs, úgyhogy lehet, dobunk rá majd egy kis tartárt vagy valamit, hogy ne kelljen kiönteni.  

Amíg a srácok aludtak én megcsináltam életem első fonott kalácskáját! Nem lett tökéletes ízre sem és állagra sem, de szerintem egészen élvezhető. Ami azt illeti nem fogok rendszert csinálni a kalács sütésből, mert 3,5 óra volt előadni a dolgot. Gondolkodtam is közben, hogy megéri ez a sok macera, de milyen lenne a Húsvét kalács nélkül, kérem?! Szóval igen, megérte.

Az alábbi képet pedig Anyának ajánlom, mivel ő nem láthatta eme csodát facebookon, pedig biztos vagyok benne, hogy nem hagyja hidegen a dolog.:)

Búcsúzóul még annyit, hogy az előbb ejtettem ki a zoknimat az erkélyen a parkolóba, ami csak kedden fog kinyitni.:) Jók legyetek! Puszi!