Búcsúzások

Igazából szerintem fel sem fogom, hogy mi is történik. Tudom, hogy itt élek 9 hónapja, de képtelen vagyok elhinni, hogy tényleg. Vagyis elhiszem, de olyan valótlannak tűnik, hogy ez tényleg velem történik.

Krónikám lassan a végéhez ér. Írtam nektek sok mindenről, jókról és rosszakról, volt itt hatalmas kacagás és falat rengető ordibálás. Mindennek holnap vége. Hogy örülök-e, hogy hazamegyek? Persze. Tudom, hogy örülök, és kicsit sajnálom is, csak épp érezni nem érzem. Lehet, valami defekt van a rendszeremben, talán majd ha tudatosultak a dolgok jönek az érzések is. De most nem így akarok írni.:)

Szóval csütörtökön volt az utolsó itteni aikido edzésem. Az alkalom úgy kívánta, hogy süssek valamit a srácoknak, és mire másra, mint pogácsára esett a választásom. Délután szépen megsütögettem, picit sós lett ugyan, de alapvetően egészen kellemesre sikeredett. Az edzés annak rendes módja szerint zajlott, ám a végén oklevél osztás volt! Hihetetlen, de a júliusi vizsgákról most érkeztek meg az oklevelek. Nem kell ugyebár semmit sem elkapkodni.;) Edzés végén átadtam a csekély ajándékot amivel készültem és előkerült a pogácsa is. Edzés után egy kellemes kis pizzázással zártuk a napot, majd jöttek az ölelések, a jókívánságok és a vállveregetések. Nagyon örülök, hogy az életem részévé váltak ezek az emberek, ha csak egy egészen kicsit és csak időlegesen is. Sokat jelentett, hogy közéjük tartozhattam.

Santo Sensei.:)

 

Akik befogadtak.:) Ci mancherai!

Igazi pratoi csemege! Grazie ragazzi!

Baglyocskák.^^ Gufini di Simone.:)

 Pénteken az adminisztrációs macerák keretén belül volt egy búcsú reggelink a Legambientésekkel is. Igazi olasz capuccino, valami péksüti, nem volt rossz!:) Terveztünk egy esti bulizást is velük, de nem értek rá sem pénteken sem ma. Sajnálom, mert néhány embert kifejezetten megkedveltem. Majd legközelebb.:)

A délután a lovacskásoktól való búcsú jegyében telt. Kimentünk a lovardába még utoljára, elrebegtem búcsú szavaimat a kis sörényes jószágoknak, majd irány valami bár, csevegés, könnyek némelyek részéről és "köszönömök" tömkelege. Igazán örülök, hogy a projektünk része volt ez a lovasterápia. Remek emberekkel ismerkedhettem meg. Nekik az alábbi képeslap kreációt találtam ki köszönetféle képpen.

Tegnap este még Eveliinaval elmentünk az Ozneba. A többiek nem jöttek, úgyhogy nem mondhatni, hogy ez amolyan egymástól való búcsú volt. Minden estere jó volt még utoljára odamenni, pár szót váltani a csapossal, a hatalmas Mike-kal és bárkivel, akivel jólesik, mindezt immáron olaszul.:) 

Tudom, most valami összegzés lenne ideillő, de ilyennel még nem szolgálhatok. Annyit tudok most, hogy nagyon örülök, hogy itt lehettem, vannak dolgok amiket másként csinálnék és remélem, hogy javamra válik ez a 9 hónap. Nem volt fenékig tejfel, de örülök, hogy megcsináltam!

Köszönöm, hogy olvastatok! Hamarosan találkozunk!:)